A szórakoztatóipar mindig sokkal erősebben magán viselte az adott kor társadalmának, politikájának, kulturális fogyasztási szokásainak (és még sorolhatnám az értelmezés és kiértés dimenzióit) lenyomatát, mint a drámai mûvészetek. Utóbbiak valahogy kivonták magukat ennek vérbe ivódása alól - gondoljunk csak az absztrakcióra -, előbbiek viszont jellegükből fakadóan szerves részei lettek, az itt fellépők magánemberként és előadómûvészként megélt hétköznapjai erősen olyanok voltak, mint az a kor, amelyben élniük adatott.

Kapcsolódó idézetek

1. A szórakoztatóipar egy folyton pörgő mókuskerék. Soha nem áll meg, szinte lehetetlen kiszállni belőle. És ha megpróbálsz mégis lassítani, az emberek elfordulnak tőled. Egyetlen kihagyott pillanat, és a helyeden már ott van valaki más. Ez nem csak a karrieredet érinti, hanem a mindennapjaidat is: mintha folyamatosan kamerák előtt élnél, mintha állandóan bizonyítanod kellene, hogy megérdemled a figyelmet. Elveszted a magánszférádat, és a legrosszabb, hogy néha te magad sem tudod már, hogy ki vagy valójában.
2. Szerencsétlen módon azzal a tudattal nőttünk fel, hogy a szórakoztatás a mûvészetnek egy sekélyesebb formája, kevésbé értékes, kevésbé tisztességes, kevésbé érdemli ki a figyelmünket. Ezzel azonban egyáltalán nem értek egyet. Az én meglátásom szerint bármi lehet mûvészet, ami magával ragadja az embereket, illetve másra is hatást gyakorol, akkor az hordoz értékeket, függetlenül attól, hogy mivel is van felcímkézve, vagy milyen mûfajból származik. Régebben gyakran tettek különbséget a mûvészet és a szórakoztatás között, amit nem tudok elfogadni. A mûvészet lehet szórakoztató, a szórakoztatás pedig lehet mûvészi. Ugyanakkor van különbség a szórakoztató és a mûvész között, mivel egy szórakoztató egyből abbahagyja a szórakoztatást, ha lejön a színpadról, ezzel szemben a mûvész a mûvészetnek él. Marilyn Manson
3. A színház fura mûfaj, itt nincsenek független vagy állandó értékek: mindig másokkal együtt érvényes az, amit én éppen csinálok. Nélkülük nem megy. Örökösen változó, kiszámíthatatlan, mindig van benne izgalom. Attól még, hogy én ma jó voltam a színpadon, nem jelenti azt, hogy holnap is az leszek... az is csak pillanatokra érvényes, ha azt érzem, igazán remekül összejött egy-egy előadás, a többiekkel és a közönséggel is mûködött a láthatatlan kémia. Lovas Rozi
4. A szórakoztatás nem választható el a mûvészettől, és az a mûvészet, amely nem szórakoztat, nem is igazi mûvészet. Társadalmi igény és feladat, hogy a munka is szórakoztatóvá váljon, hiszen amit az ember jókedvvel csinál, az mindig eredményesebb, mindig hasznosabb. Ami nem szórakoztató - legyen szó munkáról, mûvészetről, puszta időtöltésről - az nem is lehet értékes az emberek számára. Bródy János
5. A mûvészetnek nem lehet az a célja, hogy minél többen szeressék és kövessék. A mûvészetnek az a dolga, hogy megnehezítse az emberek számára azt, hogy úgy éljenek, ahogy nélküle éltek volna. Ezért a szenvedélyes elutasítás sokszor inspirálóbb és boldogítóbb, mint a higgadt tudomásulvétel. Eörsi István
6. A színház, a mûvészet, a kultúra nemigen szereti a korlátokat. Sokkal szabadabb. Ha korlátok közé szorítják, eldeformálódik, nem lesz az, ami. Oberfrank Pál
7. Ma dühöng a celebvilág. A valamirevaló képességû emberek, a régi mûvészek a világ legszerényebb emberei voltak. Nem lehetett nekik előre köszönni, mindig megelőztek minket. (...) Az, hogy most valamelyik celeb benne van egy mûsorban, és ezért azt sem tudja, hogy üljön a nagyképûségtől, elképzelhetetlen lett volna régen. Minél nagyobb mûvész volt valaki, annál szerényebb volt. Szilágyi Tibor
8. A színész felelősséggel tartozik maga iránt, de a közössége iránt is. A jó színészeket a kiváló, korszakos alakoktól számomra az különbözteti meg, hogy utóbbiak jelen voltak a társadalom életében is. Gondolatuk volt az emberről, az országról, a világról - és ezt bátran képviselték. Ha nagy színész nem is lesz minden tanítványból, ezt a tulajdonságot megőrizhetik. Vidnyánszky Attila
9. Az embereknek nyilván kellenek példaképek, olyanok, akikre - nem tudom, mi igazán erre a jó szó - fel tudnak nézni, akikért rajongani lehet, akiket figyelni tudnak, de ezek régen mûvészek, színészek voltak. Ez a mi életünkből eltûnt. Akkor, amikor lehetővé válik, hogy valakiről azt is megtudjuk, reggel milyen alsónemûben kelt fel, a jó értelemben vett megközelíthetetlenség veszik el.
10. Az irodalom, de egyáltalán a mûvészetek élvezete és gyakorlása mindig is az úgynevezett idézőjeles arisztokrácia kiváltsága volt. Tudom, ezért most sokan felháborodnak, de az a véleményem, hogy egyébként nem is való mindenkinek.