A remény (...) a legkegyetlenebb dolog a világon. Még a halál is jobb nála. Amikor az ember meghal, a fájdalom véget ér. De a remény az egekbe emel, hogy aztán még magasabbról zuhanjunk a földre. A remény gyengéden cirógatja a szívet, majd hirtelen darabokra zúzza. Újra meg újra. Sosem hagyja abba. Ezt teszi az emberrel.

Kapcsolódó idézetek

1. A legtöbb ember azt hiszi, hogy a halál a legkegyetlenebb dolog. Nem igaz. Egy idő után a remény sokkal gonoszabb tud lenni. Harlan Coben
2. Persze a remény éppen ezért veszélyes: felemeli az embert, édes érzésekkel balzsamozza, aztán elereszti, és magára hagyja. Minél feljebb visz, annál megsemmisítőbb a zuhanás. A remény hiánya azonban talán még ennél is borzasztóbb. Dean Ray Koontz
3. Könnyen mondja, állítja az ember, hogy inkább a halált választja, mint a kegyetlen életet, ám ha közel kerül a választáshoz, ráeszmél: a kegyetlen élet is jobb a halálnál, mert abban talán még akad egy halvány reménysugár, ami sorsa megváltoztatásával ámítja a lelkét.
4. Talán a remény a világ egyik legkétesebb dolga. Képes felemelni, és repít. Igazán rá tudsz kattanni, mint a drogra. De amikor elveszik tőled... az igazán gyilkos.
5. Kegyetlen dolog a sors (...). Széttépi az embereket, összetöri a szíveket, fájdalmat okoz az ártatlanoknak. Ugyanezt teszi az idő: cafatokra marcangolja szét az embereket, míg már túl erőtlenek ahhoz is, hogy képesek legyenek felegyenesedni, hogy felálljanak és éljenek.
6. A halál nem a legrosszabb. A legrosszabb a tartós szenvedés, a folytatódó iszonyat. André Comte-Sponville
7. A remény fura dolog. A világ legcinikusabb embere sem képes teljesen kiölni magából. A remény apró szikraként ott lapul mindenkinek az elméjében, s arra vár, hogy az első szellőre fellángoljon.
8. - A remény gyilkol, és olyan tengerbe hajszol, aminek a hullámait soha nem szelídítheted meg! (...) - De nem húz a mélybe, hanem a felszínen tart.
9. Tehetetlenek vagyunk a saját halálunknál is kegyetlenebb halállal szemben. Kegyetlenebb - mert megmutatja, hogyan tûnik el egy ember, először a föld színéről, majd az emlékezetből. Lénárd Sándor
10. Az életben az a legkegyetlenebb dolog, hogy egyszerûen csak megy, folyik, megállíthatatlanul: a nap felkel, a gravitáció a földön tartja az ember lábát, a virágok kinyitják szirmaikat az ég felé. Az ember szava gyásszal, fájdalommal, haraggal kiált, de az ég a leglélegzetelállítóbb, ibolyakékből halvány rózsaszínbe átmenő napfelkeltét képes elénk tárni. Alexandra Bracken