Ugrás a tartalomra
A repülőterekben azt az érzést imádom, hogy egy buborékba lép be az ember, mintha már az új helyen lenne, pedig még otthon van.
Kapcsolódó idézetek
-
- Utálom a reptereket.
- Tényleg? Én imádom őket. (...) Tetszik, hogy az ember van valahol, de igazából sehol. Viszont nem is kellene máshol lennie, nincs más dolga, csak várni. Mintha... függőben lenne.
-
A repülőtér a nagy érzelmek színtere, ahol emberek találkoznak, esetleg életük fordulópontjához érnek, történetek kezdődnek vagy fejeződnek be.
Tony Parsons
-
Érzem, végre otthon vagyok. Hazaértem. Mindegy, hol leszünk, hova megyünk, melyik ország, melyik városában, a karjaiban van az otthonom.
Bucsi Mariann
-
A repülőgépről bámulni a felhőket - egyike azoknak az érzéseknek, amiket a legjobban szeretek a repülésben. Ez, és az a közelség, amit azért érzel, mert oly közel jársz saját halálodhoz.
Neil Gaiman
-
Ha eszembe jut, hogy valami jó fog történni, szinte magasba emel a várakozás jóleső öröme, de a következő pillanatban arra térek magamhoz, hogy óriási huppanással esem a földre. De... az a repülés - amíg tart - olyan mámorító... mintha egyenesen átszállnék a naplementén! Ezért az érzésért még a puffanás sem nagy ár.
Lucy Maud Montgomery
-
Furcsa, milyen gyorsan otthonossá válik egy hely, még ha új is a számunkra.
-
Az évszakok változnak, akár csak a városok. Emberek jönnek és emberek mennek, de megnyugtató érzés tudni, hogy akiket szeretünk, mindig a szívünkben lesznek, vagy ha nagyon szerencsések vagyunk, csak pár órányi repülőútra.
-
Olyan jó nekem, hogy újra itt vagy. (...) Olyan vagy, mint valami csendes kikötő... az ember jól kipihenheti magát nálad.
-
- Honnan tudja azt az ember?
- Hogy szerelmes? Nos, az olyan érzés, mint amikor végre hazaérsz.
Michael J. Sullivan
-
Kialakul egy bizonyos közösségi szellem, különösen egy hosszú távú repülés után, amikor jó pár órát töltöttünk egy viszonylag intim térben több száz emberrel.