A romlottságban valami döbbenetes egyszerûség is, gondolt már erre valaki? Hogy milyen természetes a bûn, s ennélfogva micsoda lenyûgöző ereje van? Mint az álmainknak. S hogy nem az ártatlanság is benne foglaltatik-e akkor? Ha valaminek ekkora természetessége van az emberi szívben?

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek sietve ítélkeznek, hogy őket meg ne ítéljék. Ne is csodálkozzunk ezen. A legtermészetesebb gondolatunk - az, amely szinte ösztönösen, természetünk mélyéről tör elő - ártatlanságunk gondolata. Albert Camus
2. Tudod, mi az ártatlanság? Sokkal több, mint a bûn hiánya. Hinni abban, hogy a jóság létezik a fájdalom és a kegyetlenség mögött.
3. Ha valamelyik férfinak valamely hölggyel viszonya van, az természetes bûn: de szívbéli gonoszságból eredhet az, ha valaki elrabolja tőle, megöli, vagy világgá kergeti azt a férfit. Giovanni Boccaccio
4. Vannak bûneink vagy (nevezzük, mint az emberek általában) rossz emlékeink, melyeket szívünk legsötétebb mélyein rejtegetünk, de azok csak alkalomra várnak. Az ember hagyhatja, hogy emlékük ködbe vesszen, mintha valójában sohasem lettek volna, és ámíthatja magát, hogy nem is voltak, vagy másképpen voltak, ha voltak. De egy véletlen szó hirtelen életre kelti őket, és feltámadnak, és szemünkbe néznek látomás vagy álom formájában.
5. Megváltozhat egy ember? Kibújhat-e a bőréből? Vagy személyisége és sorsa menthetetlenül kijelölt számára egy utat? Vagy épp ellenkezőleg? Életünk folytonos tanulás és újrakezdés, mikor is szabad akarattal választhatunk jó és rossz között? De ad-e mindig az élet új esélyt, s csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e élnünk vele? S ha van bûn, és ha van bûnhődés, jár-e mindenkinek a bûnök bocsánata is?
6. A bûn az olyasvalami, ami ráíródik az ember arcára. Néha beszélnek titkos bûnökről. Hát ilyesmi nincsen. Ha egy nyomorult embernek bûne van, az megmutatkozik szája vonalán, szemhéja hajlásán, még a keze formáján is. Oscar Wilde
7. Ha meggondoljuk, milyen csodálatos is a természet kérlelhetetlen kiegyenlítődési törvénye! Ahelyett, hogy irigyeljük szellemi fölényben levő embertársainkat, jobban tennők, ha meggondolnák, hogy ezekért a kiváló képességekért mindig valamilyen megfelelő bûnhődés jár. Pelham Grenville Wodehouse
8. Mindannyian emberek vagyunk, bûnben fogantunk, bûnösek vagyunk, megijedünk, amikor a boldogság elérhető közelségbe kerül, és legszívesebben mindenkit megbüntetnénk a saját tehetetlenségünk, sérelmeink és boldogtalanságunk miatt. Megfizetni a bûneinkért és megbüntetni más bûnösöket - hát nem maga a gyönyörûség? Dehogynem. Paulo Coelho
9. Miért ne juthatna el az emberiség a természet átalakításában odáig, hogy békéssé is tegye? Miért ne sikerülhetne az emberiségnek, ha mégoly parányi volt és lesz is, hogy egy napon elfojtsa, vagy legalábbis szabályozza a létért való versengést? S végül miért ne törölhetné el a gyilkolás törvényét? (...) Lehetséges, hogy fajunk kitart búskomorságában, őrültségében, hóbortjaiban, tébolyában és bódultságában, amíg csak el nem jön faggyal és sötétséggel a siralmas vég. Ez a világ talán gyógyíthatatlanul rossz. Én mindenesetre jól érzem magam benne. Anatole France
10. Olyan könnyû ítélkezni. Olyan könnyû azt kérdezni, hogy egy ilyen értelemmel megáldott ember miért választja a rossz utat. De fogalmunk sincs, milyen mélyen megronthatja a személyiséget a szenvedés.