A saját furcsaságainkkal és gyengeségeinkkel - csodalatosan tökéletlen módon - együtt élni eleinte bátorságot igényel, főként, ha gyerek- és serdülőkorunkban nem bátorítottak minket erre. De a személyes furcsaságaink megélése nem egyenlő rögtön a magányossággal - és fordítva: akit állítólag mindenki kedvel, az nem jelenti azt, hogy boldog is. Aki búcsút tud mondani a szeretet és az elismerés vágyának, az addig ismeretlen szabadságot fog érezni.

Kapcsolódó idézetek

1. A magány nem egyenlő a magányossággal. Az egyedüllét nem negatív állapot. Ha erre vágyunk, még nem jelenti, hogy depressziósak, antiszociálisak vagy szomorúak vagyunk, csak azt: elég öntudatosak, és felmértük, hogy egy kis szünetre van szükségünk, hogy elszakadjunk a forgalom zajától, a gyerekzsivajtól, a virtuális világtól és attól a belső hangtól, amely folyton azt hajtogatja, tévedünk, rosszul csináltunk valamit, vagy jobban is mehetne.
2. Mindegy, mennyire vagyunk toleránsak a saját viselkedésünkkel szemben - ha valaki más furcsaságaival kell együtt élnünk, az a kihívásnak egy teljesen új dimenzióját jelenti. Jill Bolte Taylor
3. Mindenki furcsa valamiben. Örülünk kellene az egyéniségünknek, nem pedig szégyellnünk vagy szégyenkeznünk miatta. Johnny Depp
4. Nagy bátorság kell a segítségkéréshez. (...) Szeretjük a problémáinkat magunk megoldani, és úgy tekintünk a makacsságra, mintha az jó tulajdonság lenne. Néha azonban egyszerûen túl nagyok a kihívások. Legyen tisztában a korlátaival, és tartsa tiszteletben azokat! Nincs semmi rossz abban, ha szükség esetén segítséget kérünk. David B. Agus
5. A függetlenség, a szabadság veszélyes fogalmak, semmiképpen nem köthetők szervesen az egyedülléthez, a magányhoz. Gondolj bele, miért siránkozik az a sok egyedülálló, hogy ő magányos! Miért nem örül annak, hogy legalább szabad, független? Hát én megmondom neked, azért, mert nem szabad és nem független, illetve nem attól az, hogy nincs, úgymond, senkije.
6. Az egyedüllét nem összetévesztendő a magánnyal. A magány az, amitől szabadulni akarsz, mert borzalmasan érzed magad benne. Magány az, amikor a másik embertől függsz érzelmileg. Oravecz Nóra
7. Két ember annyira más, végtelenül más, elképzelhetetlenül és kimondhatatlanul más, nincs olyan kapcsolat, ami csak kellemes. Óriási bátorságra van szükség ahhoz, hogy megmaradjon az őszinte, szabad megnyilvánulása mindkét embernek, akár barátok, akár szeretők. Feldmár András
8. A magányt, a magányosságot sokan egyértelmûen negatív állapotnak tekintik, pedig valójában nem az, csak nehéz elfogadni. Mindannyian magányosak vagyunk, ez az alapállapotunk, amit mások társaságával, érzelmekkel, kötelékekkel próbálunk ellensúlyozni, pedig az csak eltakarja a saját valónkat. Hántsuk le magunkról az összes társadalmi réteget, minden kapcsolatunkat, mélyedjünk el önmagunkban, és akkor közelebb tudunk kerülni a világ, a teremtés, az ittlétünk megértéséhez. Istók Anna
9. Élni csak az emberekkel együtt lehet, de ez korántsem jelenti azt, hogy el kell sorvasztanunk egyéniségünket, éppen ellenkezőleg, a magunkét ki kell bontakoztatnunk, a többiekét pedig meg kell tanulnunk megérteni. Vladimír Páral
10. Azt gondolom, hogy két külön dolog az egyedüllét és a magány. Arra, hogy az ember időnként egyedül legyen, még egy jó házasságban is szüksége van, de ha van egy igazi partnere, akkor valahol a zsigereiben mindig érzi, hogy nem magányos... csak éppen most egy órára, egy hétre, egy hónapra egyedül maradt, de ez elmúlik, mert van, aki hazajön hozzá. A magány viszont: társ nélküli, tartós egyedüllét. Ez valóban kínzó lehet. Szenved is tőle férfi és nő, a legkülönbözőbb korosztályokban. Ráadásul a magány még zárkózottabbá, még magányosabbá teheti az embert. Kudlik Júlia