A sors iróniája, hogy bár a XXI. századra az egészségünkre leselkedő veszélyek közül rengeteget sikerült kiiktatni, manapság épp a jólét az, ami megöl bennünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahelyett, hogy a társadalom jóllétét a természet (beleértve az embert is) egészségével és sokféleségével mérnénk, beteg modern rendszereinkben a fejődést elvont gazdasági mutatókban fejezzük ki, ami felmorzsolja a morális értékeket és a világ animáját is. A tömegtermelést állandósító és a Föld erőforrásait kimerítő fogyasztás ösztönzése, azzal az illúzióval színezve, hogy ez maga a jólét, egy ördögi kör része, amely kárhozatra ítéli bolygónk minden lényének egészségét és életét. Szemmel láthatóan az ember az egyetlen faj, amelynek sikerül elpusztítania a környezetét, és beteljesítenie saját végzetét.
2. Könnyen mondjuk, hogy "sose halunk meg", aztán amikor megcsap a halál szele, rájövünk, mennyire szerencsések az egészséges emberek.
3. A halál néha természetes jelenség, könyörületes, mert véget vet a szenvedésnek. De túl gyakran előfordul, hogy orgyilkosként tör ránk, tele értelmetlen kegyetlenséggel, az együttérzés minden nyoma nélkül. Stephen King
4. A különféle bajok, betegségek, a szenvedés, baleset, váratlan halál nem Isten büntetése, hanem a dolgok természetéből és a szabad akaratunkból eredő következmény. A betegségek leküzdésére kaptuk az észt, hogy fejlesszük az orvoslás tudományát; a hirtelen halál pedig óvatosságra int, és arra figyelmeztet: olyan életet folytassunk, hogy bármikor készen álljunk az eltávozásra... Ha Isten nem engedné meg, hogy bajunk essék, ugyan ki vigyázna a testi épségére, az egészségére? ...Feje tetejére állna minden a világon!
5. A közeledő halál önmagában is elég szörnyû, de még rosszabb, ha a közeledő halál ad egy kis futamidőt arra, hogy megvilágosodjon előttünk mindaz a boldogság, amiben részesültünk, és mindaz a boldogság, amiben részesülhettünk volna. Teljesen világosan látjuk mindazt, amit elvesztettünk. Yann Martel
6. A belátható jövőben a halál még elkerülhetetlen. Ahogy élettartamunk növekszik, a vég felé közeledve egyre több betegségünk lesz. Minden bajra gyógymódot keresünk, a gyógymódok mellékhatásaira újabb gyógymódokat, s ezzel megállíthatatlan lavinát indítunk el. Julian Sheather
7. Sokan reménykednek abban, hogy egészségesen fognak megöregedni, és hirtelen éri utol őket a halál - ez azonban csak keveseknek adatik meg. Az emberi élet vége nem túl vidám, hiszen olyan időszak ez, amikor a hiányok addig halmozódnak, amíg be nem következik a halál. A megelőzés és a korai beavatkozás következtében hosszabban vagyunk betegek, a hiányok később jelentkeznek, később halunk meg. Tehát a kellemetlenségekkel járó évek nem tûnnek el, csak későbbre halasztódnak. Rudi Westendorp
8. Életünk sodrát nemigen tudjuk irányítani, kezünkből kiperegnek sorban a dolgok. Százszor is meghalunk, mire elfogy életünk. Paul Auster
9. Az élet kifolyik a kezünkből, és más lenne, ha lenne mi után vágyakoznunk, hogy ötven vagy hatvan után is legyen részünk valami luxusban, de nem így lesz, igaz? Az élet most ilyen, és csak rosszabb lesz. Minden. A legjobb, amiben reménykedhetünk, az, hogy meghalunk, mielőtt még teljesen elviselhetetlenné válik. A hőség, a víz meg az étel szempontjából. Hogy még néhány évig mûködőképesen tudjuk tartani a társadalmat, majd a következő világjárvány megint leállít mindent. Hogy nem kell rovarokat ennünk. Hogy a rasszisták és az őrültek nem szerzik meg a világ még nagyobb részét. Hogy lesz kávé, amit otthon megihatunk. Jens Liljestrand
10. Sokszor megyünk el a boldogság mellett, mert nincs bátorságunk kihasználni a véletlen adta lehetőségeket, pedig a sorsot ilyen véletlenek alakítják.