Ugrás a tartalomra
Ahelyett, hogy a társadalom jóllétét a természet (beleértve az embert is) egészségével és sokféleségével mérnénk, beteg modern rendszereinkben a fejődést elvont gazdasági mutatókban fejezzük ki, ami felmorzsolja a morális értékeket és a világ animáját is. A tömegtermelést állandósító és a Föld erőforrásait kimerítő fogyasztás ösztönzése, azzal az illúzióval színezve, hogy ez maga a jólét, egy ördögi kör része, amely kárhozatra ítéli bolygónk minden lényének egészségét és életét. Szemmel láthatóan az ember az egyetlen faj, amelynek sikerül elpusztítania a környezetét, és beteljesítenie saját végzetét.
Kapcsolódó idézetek
-
A jelenlegi élelmiszer-termelési és -fogyasztási szokásaink károsak az emberi fajra nézve. A termelés elpusztítja a környezetünket, a rengeteg adalékanyag pedig tönkreteszi a szervezetünket. A mai táplálkozási szokásainkat kereskedelmi érdekek mozgatják. Egyre több embernek kell egyre több ételt ennie, így az élelmiszeripar egyre jövedelmezőbb. Ez nemcsak megbetegíti az embereket, hanem függővé is teszi őket a társadalmi és pénzügyi helyzetüktől.
-
Sajnos az ember élete a természetrombolásra épül: a mezőgazdaság, az ipari termelés környezetpusztítással jár. Az egészet úgy alakítottuk ki, hogy nem figyeltünk oda igazán a környezet megóvására. Ösztönös társadalmi igény kellene, hogy legyen a környezetvédelem, az embernek mindig a zöldebb megoldások felé kellene mozdulnia.
Máté Bence
-
A példátlan jólétünk nem abban gyökerezik, hogy teljes egységben élnénk a Földdel és egymással, inkább azon alapszik, hogy módszeresen kimerítjük vagy elpusztítjuk az élet forrásait - a talajt, a vizet és a levegőt -, valamint azokat a közösségeket is, amelyek létünket ihletik, meghatározzák és megtartják. Ezt a kudarcot jelzi a virtuális világokba való menekülés és az "életminőséget javító" szerekre (hangulatjavítókra, savlekötőkre, antidepresszánsokra és stresszkezelési technikákra) való egyre nagyobb ráutaltság. Nem akarjuk vagy nem tudjuk ezt a világot otthonunkká tenni. És nem tudunk vagy nem akarunk örömteli nyugalomra lelni a közösségeinkben, az élettereinkben, a testünkben, a munkánkban. De ami talán még rosszabb, hogy gyerekek nemzedékeit neveljük arra, hogy szorongással teli életmódunkat tekintsék normálisnak.
Wendell Berry
-
A sors iróniája, hogy bár a XXI. századra az egészségünkre leselkedő veszélyek közül rengeteget sikerült kiiktatni, manapság épp a jólét az, ami megöl bennünket.
Julian Sheather
-
A jelenleg uralkodó gazdasági rendszer arra buzdít minket, hogy menjünk szembe az alapvető természetünkkel. Arra ösztönöz, hogy a pénzt hajhásszuk mindenekfelett. Hierarchiát teremt, mely szerint egyes emberek jobbak, mint mások. Azt állítja, hogy minél több holmink van, annál boldogabbak leszünk. Arra tanít minket, hogy halmozzuk fel az erőforrásokat, és hogy többre tartsunk egy nagy kocsit, mint mondjuk egy öreg erdőt. Bárki, aki valaha eltöltött akár csak egy kis időt is egy öreg erdőben, megmondhatja, hogy sokkal nagyobb megelégedést okoz egy kétezer éves mamutfenyő alatt ülni, mint egy Lincoln MKX-ben, amilyet Matthew McConaughey vezet a tévéreklámokban. Túlburjánzott fogyasztói társadalmunk a lényeg félreértésének masszív gyakorlása.
-
Mindenki meg akarja szolgálni azt, amit elsején kap, és olyan világnézeti elveket táplál, amelyek jövő havi fizetését is biztosítják. Nem munkából, hanem hazugságból élünk. Egyetlen ilyen lény merő jelenlétével ezer ember életét mérgezi meg.
Hamvas Béla
-
A tudományos és technikai képességeinek kibontakozása miatti örömében a modern ember olyan termelési rendszert épített, ami feldúlja a természetet, és olyan társadalmat hozott létre, ami megcsonkítja az embert.
-
Az ember egy különleges kártevő, mely szaporodik és megmérgezi a világunkat, miközben ráerőlteti a saját rendszerét. Egy rendkívül természetellenes rendszert.
-
Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét - gyûlöletbe rekeszti a világot - nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szûkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.
-
Még a legmodernebb életvitel is végső soron a természettől függ. Ha ártunk az ökoszisztémának, magunknak ártunk. Egészséges erdőkre, tiszta vizekre és gazdag termőföldekre van szükségünk az ételhez, a tiszta levegőhöz, a gyógyszerekhez és a jó közérzethez.