A sorskönyv afféle jégvirágos üvegablak, amelyet szüleink állítanak közénk és a világ közé. Ezen át bámulunk az Életbe, s ezen át bámul be ránk az Élet.

Kapcsolódó idézetek

1. A könyvek szemüvegek, melyeken át szemléljük a világot. Ernst von Feuchtersleben
2. Sorsunk egy nagy távlatú, sok életen átívelő, külön-külön is értelmes, mégis összefüggő, kozmikus életterv. Életkörről életkörre terel a teremtés ősdrámájának megoldása felé. Azt akarja, hogy a Világosságod győzzön a Sötétség felett. Müller Péter
3. Az élet egy játék, amit az univerzum játszik, Mi a sors nevû kirakós darabjai vagyunk. Marina
4. Talán nyitott könyv vagyok, talán a szerelem nagyítóüveget ad annak a lelkéhez, akié a szíved.
5. A könyvek egy másik jövőbe, új életre nyíló kapuk.
6. Átrohanjuk az életünket, boldogságot keresve, kutatva, mintha lenne valami ilyen a Sors könyvében, hogy boldognak kell lennünk. Popper Péter
7. Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Petőfi Sándor
8. Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át. A bajról kiderül, hogy jó, hogy van. A nehézségekről kiderül, hogy nem véletlenül vannak az életedben. A próbatételekről, hogy nevelnek, s erősebbé tesznek. Müller Péter
9. Az élet döntésekről szól, sorsunk a döntéseink összege. Egy részüket meghozzák helyettünk. Nem dönthetjük el, mikor és hol születünk meg, nem választhatjuk meg a rokonainkat, még azt sem, hogy kit szeretünk, de azt igen, hogy hogyan szeretünk.
10. Az élet olyan, mint egy szoba, amely eleinte csupa nyitott ajtóból áll, de ezek fokozatosan bezárulnak előttünk, ahogy öregszünk. Roger von Oech