A stressz által kiváltott fizikai tünetek milyenségét inkább a páciensek betegségről alkotott elképzelései és élettapasztalatai alakítják. Betegségeink megjelenési formáit részben életeseményeink, részben pedig a társadalom határozza meg, amelyben élünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A társadalom, a kultúra és a babona ülteti el bennünk az elképzeléseket, amelyek a testünkkel kapcsolatos vélekedésünket alakítják, és meghatározzák, hogy a minket ért stresszt milyen - mások által elfogadott - formában mutathatjuk ki.
2. A stressz abból származik, hogy külső tényezőktől tesszük függővé az életünket, ami az áldozatszerepből és abból adódik, hogy a saját elménk hatalmát megtagadva boldogságunk forrását az életünkön kívülre helyezzük. A gyógyulás akkor következik be, amikor a külső tényezőktől visszavesszük a hatalmat, és ráébredünk, hogy mi és csakis mi hozzuk létre életünk minden körülményének, eseményének, helyzetének, dolgának vagy személyének az értelmét. Mi hozzuk létre az értelmet, a saját állásfoglalásunkat és azt, ahogyan rágondolunk.
3. A beteg személyisége és életeseményei adják meg a végső formáját annak, ahogyan egy-egy betegség megjelenik, ahogyan reagálni fog erre, és amilyen kimenete lesz. Ha veszünk száz egészséges embert, akik pontosan ugyanolyan sérülést szenvedtek el, százféle reakciót fogunk kapni. Ezért az orvoslás is a maga nemében mûvészet.
4. A stresszt nem külső személyek vagy helyzetek váltják ki, hanem az élettel szembeni belső ellenállás. (...) Ahogy az ellenállás csökken, úgy csökken a káros stressz is, lehetővé téve a szervezet számára a könnyebb gyógyulást. Ha nő a belső béke, észrevehetjük, hogy a harmónia gyógyít. Sandy C. Newbigging
5. Az emberiség betegséggel, és a betegségek és a tünetek viszonyával kapcsolatos nézetei tévesek lehetnek. A betegség és annak tünetei sokszor nem azonosak egymással. A betegség valami élő és láthatatlan - tulajdonképpen olyan, mint egy szellem -, ami megtámadja a testet, és tüneteket okoz, és a tünetek minden egyes embernél eltérőek lehetnek. És néha az is előfordul, hogy semmiféle tünetet nem okoznak.
6. Hangulatunk tudtunkon és akaratunkon kívül befolyásolja látásmódunkat és következtetéseinket. Vasegészségû, nyugodt idegzetû ember egészen másképpen fogja fel ugyanazt a tényt, mint aki beteg és ingerült. Az ember egyszeribe másvalakivé válik, mihelyt beteg vagy ideges. Baktay Ervin
7. A lélek torzulásai és betegségei (...) érzésem szerint "egészségtelen" állapotot hoznak létre, ily módon egyenes úton vezetnek a testi betegségek kialakulásához olyannyira, hogy a test azon pontján jelennek meg a tünetek, amelyek analógiában állnak a lélek bajaival.
8. A testi betegség általában látható tünetekben mutatkozik meg: kiütéssel vagy lázzal jár, esetleg feldagad arcunk, kezünk, lábunk. És mindig kíséri valamiféle fájdalom vagy kellemetlenség, amit a beteg érez, és amiről panaszkodni tud. Az elme betegségeinek, funkciózavarainak azonban nincsenek ilyen könnyedén értelmezhető fizikai jelei. A betegség áldozata a baj lefolyása után szakasztott ugyanolyan lesz, mint annak előtte volt. Gyakran pedig (...) egyáltalán nincsen tudatában betegségének.
9. Amikor fokozzuk tudatosságunkat gondolatainkkal és érzéseinkkel kapcsolatban, akkor tágabb környezetünk részeként még inkább képesek vagyunk mindezt bizonyos távlatból szemlélni. Amennyiben ebből a nem ítélkező megközelítésû perspektívából tekintünk magunkra, akkor az segíthet annak felismerésében, hogy melyek életünk stresszes területei. Az életünkben jelentkező stressz jeleinek észlelése és beismerése révén megfoszthatjuk a betolakodót attól az erőtől, amely nyugtalanná, szorongóvá vagy levertté tesz bennünket.
10. A vágy határozza meg, hogy egy inger stresszelő vagy sem. A stressz azt jelenti, hogy ellenállunk valaminek, amit nem akarunk, a stresszmentesség pedig azt jelenti, hogy megkapjuk azt, amit akarunk. A probléma bennünk van. A megoldás csupán a hozzáállásunk megváltoztatásán múlik: válasszuk az élettel szembeni szeretetteljességet.