A szabadság végső, érett gyümölcse a bölcsesség, mérsékletesség és könyörület. Közvetlen következménye viszont gyakran borzalmas bûn, tobzódó tévelygés, kétkedés a legnyilvánvalóbb, vakhit a leghomályosabb dolgokban. Ellenfelei éppen e válságos időszakban szeretik közszemlére állítani a szabadságot... ha az efféle nyomorult álokoskodás diadalt aratna, soha és sehol szerte a világon nem épülne jó ház, nem alakulna jó kormányzat.

Kapcsolódó idézetek

1. Senki sem az eszével boldogul! Boldogulni éppen az ész féken tartásával lehetséges... aki ezt nem tudja, a saját okosságának válik áldozatává. Mert az okosság... nem egyéb, mint élénk, nyugtalan mûködése az elmének, nem egyéb, mint gyors válasz a kérdésekre. Az okosság meggondolatlan és hiú, szívesen tolakszik előre, hogy megmutassa magát. Különbözik mind a bölcsességtől, mind a tudástól. Nem mély, nem józan és nem tiszta. Szeszélyes és veszedelmes, mint a hirtelen támadt szélvihar. Su-La-Ce
2. A szabadság nem a zsarnokság vagy elnyomás hiánya. S arra sem hatalmaz fel, hogy mindig azt tegyük, ami jólesik. A szabadság alá van vetve az igazságnak, és az emberiség igazságkeresésében és az igazságban vezetett életben teljesedik be. II. János Pál
3. Aki azonban alázatos lélekkel felismeri, hogy mi a végcélja mindennek, aki látja, milyen illedelmesen nyesegeti minden tehetős polgár paradicsommá a kertecskéjét, és aztán, hogy még a szerencsétlen ember is milyen rendületlenül szuszog tova útján a terhe alatt, és valamennyinek egyformán az a vágya, hogy bárcsak egy perccel is tovább láthassa még ezt a napvilágot - igen, az ilyen ember elnémul, és szintén megalkotja saját magából a világát, és boldog is, mert ember. És aztán bármilyen korlátok közt él, mindig ott őrzi szívében a szabadság édes érzését, és azt, hogy elhagyhatja ezt a börtönt, amikor akarja. Johann Wolfgang von Goethe
4. Bármily szerencsétlen helyeztetésû legyen is az ország, bármily láncok által legyen is lebilincselve a nemzet, előbb-utóbb mégis szabadabb létre vív, ha lakosaiban a polgári erény tiszta vére buzog. S viszont akármilyen boldog fekvésû legyen is egy ország, bármily szabadságokkal bírjanak is lakosai, lassan-lassan mégis rabigába görbed, ha romlott a tiszta erkölcs s polgári erény nem fénylik többé. Széchenyi István
5. A szabadság pedig, döbbentem rá, csak a sikeresekhez szegődik. És talán a szabadság az, a szólás és viselkedés szabadsága, amit a sikertelenek igazából irigyelnek a befutottaktól. Nem a pénzt, még csak nem is a hatalmat. Graham Greene
6. A szabadság nem egyszerûen a zsarnokság vagy az elnyomás hiánya. Nem is felszabadítás arra, hogy azt csináljunk, amit akarunk. A szabadságnak megvan a maga belső logikája, amely megkülönbözteti és megnemesíti: a szabadság az igazsághoz van rendelve, és abban teljesedik ki, hogy az ember keresi az igazságot és benne él abban. II. János Pál
7. Csak az egészséges és mûvelt nemzetnek lehet a szabadsággal párosuló jó kormányzata... a mûveletlen nemzet, vérezzen is el érte forradalmakban, a szabadságot és jogot el nem nyerheti, hanem újra meg újra megcsalatják s az önkényuralom alá hajtják. Karel Havlícek Borovsky
8. A szabadság nem a bárminek, akár a hazugságnak a terjedését, terjesztését jelenti, hanem az igazság felismerését. (...) Mindannyiunknak keresnünk kell a saját igazságunkat, és csak akkor tudunk szabadok lenni.
9. A kérdezés a szabadság. (...) Amelyik ember a kérdésére normális választ kap, nem hazugságot, az már boldog ember, hiszen a szabadság felé közelít. A legtöbb esetben kérdezni sem szabad, vagy ha kérdeznek, akkor nem kapnak választ. Szabó T. Anna
10. A hamisság mindenképp önzésből fakad, sorsa is szükségszerûen véges. Vele szemben az igazság csak ideiglenesen veszíthet, sorsa viszont szükségszerûen torkollik a végtelenbe. Az igazság ezért sose lehet türelmetlen vagy támadó, és sose irányulhat senki ellen. Tartalmára hogyan is cáfolhatna rá természete? Győzelme a szelídekre vár, és a türelmesekre. Pilinszky János