Ugrás a tartalomra
Aki azonban alázatos lélekkel felismeri, hogy mi a végcélja mindennek, aki látja, milyen illedelmesen nyesegeti minden tehetős polgár paradicsommá a kertecskéjét, és aztán, hogy még a szerencsétlen ember is milyen rendületlenül szuszog tova útján a terhe alatt, és valamennyinek egyformán az a vágya, hogy bárcsak egy perccel is tovább láthassa még ezt a napvilágot - igen, az ilyen ember elnémul, és szintén megalkotja saját magából a világát, és boldog is, mert ember. És aztán bármilyen korlátok közt él, mindig ott őrzi szívében a szabadság édes érzését, és azt, hogy elhagyhatja ezt a börtönt, amikor akarja.
Kapcsolódó idézetek
-
S ha minden gyûlölet kivész belőle,
gyökeresen ártatlan lesz a lélek,
és rájön: önmagától
retteg s örül, magától bátor,
s mit ő akar, azt akarja az Ég is,
s hogy ő, bár minden száj morog,
süvölt minden szeles sarok,
fúj minden fújtató - boldog tud lenni mégis.
William Butler Yeats
-
A ki bizik magához - az szemébe tekint mindennek, a mi az életben kinálkozik, és aztán választ kénye kedve szerint s ez a szabadság!
Jósika Miklós
-
A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik.
Hamvas Béla
-
Miután az ember megjárta a börtönt, a kis dolgokat is megtanulja nagyra értékelni: hogy bármikor elmehet sétálni, amikor csak szeretne, hogy bemehet egy boltba és megveheti az aznapi újságot, hogy beszélhet vagy csendben maradhat aszerint, hogy épp mihez van kedve. Sokra fogja becsülni annak egyszerû lehetőségét, hogy maga hozhatja meg a döntéseit.
Nelson Mandela
-
Jobb, ha az ember megőrzi a lelke békéjét, s úgy teremti meg boldogságát, hogy belső nyugalma megmaradjon.
Émile Zola
-
A szabadság végső, érett gyümölcse a bölcsesség, mérsékletesség és könyörület. Közvetlen következménye viszont gyakran borzalmas bûn, tobzódó tévelygés, kétkedés a legnyilvánvalóbb, vakhit a leghomályosabb dolgokban. Ellenfelei éppen e válságos időszakban szeretik közszemlére állítani a szabadságot... ha az efféle nyomorult álokoskodás diadalt aratna, soha és sehol szerte a világon nem épülne jó ház, nem alakulna jó kormányzat.
Thomas Babington Macaulay
-
A halálra gondolok, kedvesem, és mosolygok. Mert az ember él, szeret, akar és elér, de minden beteljesülés egy neme a veszteségnek is, hogy utána nyugodtan el lehessen menni, ha kell, egészen is el... S miért is irtóznak az emberek úgy a haláltól? Hiszen az nem lehet rossz. Ellenkezőleg, nagy mélység, nyugalom, béke hív benne, és szabadság, amiről a lélek, amíg az ember él, csak úgy álmodik...
-
Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.
Vincent Van Gogh
-
Az emberi szív egyvalamire vágyik. (...) Hogy megismerjék. El lehet fojtani. El lehet sorvasztani. El lehet zárni, és körbe lehet keríteni. El lehet hallgattatni, és rá lehet csukni az ajtót. Ládába lehet csukni, és el lehet ásni. Be lehet falazni. Végül azonban a szív vágyai ledöntik az ajtót, feltámadnak, és megrepesztik a vakolatot. Nincs az a bilincs, amely örökre béklyóba kényszerítené. Bárki, aki azt hiszi, képes rá, becsapja önmagát. És a körülötte élőket. A remény sosem hal meg.
Charles Martin
-
Szabad ember az, akinek nem kell hazudnia, aki tiszta szívéből szerethet és gyûlölhet, akinek nem kell értelmetlen frázisokat pufogtatnia, aki nem ígér olyasmit, amit nem tud teljesíteni, aki mindenkinek megmondja azt, ami a szívén fekszik.