A szegény ember szûk négy fala jobban összeszorítja azokat, akik egymáshoz tartoznak. A napszámos, a hajóslegény, akinek egy szobája, egy ágya, egy asztala van: boldogabb ember. A favágó, aki mikor fûrészel, az egyik végét a fûrésznek a felesége fogja, az boldog ember; azok, mikor elvégezték a munkát, leülnek a földre, s esznek egy szilkéből bablevest, s megcsókolják egymást utána. Tehát legyünk szegény emberek.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyûlölködő ember, (...) az boldogtalan. Aki nem gyûlölködik, aki el tudja fogadni, meg tudja szeretni az embereket (...), az nem lesz boldogtalan, és nem lesz magányos. Hadas Krisztina
2. A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fûzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne. Anton Pavlovics Csehov
3. Aki azzal foglalkozik, hogy jól érzi-e magát, hogy a körülmények összejátszanak-e végre ahhoz, hogy jól érezze magát, az, feltételezem, hogy ebben az erőlködésében, ebben a nagy csodavárós mosolygásban a legboldogtalanabb, legszegényebb ember közöttünk. Gerlóczy Márton
4. A szegény emberek csak egymás előtt szégyellhetik a szegénységüket, hogy erről ők maguk tehetnek, hogy ebben cinkosok valamennyien. Csakugyan, a szegények gyûlölik egymást, és ezért szegények. Ha szeretnék egymást, gazdagok volnának. Vagyis akkor nem volnának többé se szegények, se gazdagok, csak testvérek, akkor maga a paradicsom valósulna meg a földön és eljönne Isten országa. Igen, szívem. A gyûlölet szegénység, s a szeretet gazdagság. Kosztolányi Dezső
5. A szegény ember komisz ember; hanem azért a szegény ember lehet boldog; a gazdag ember dicső ember, hanem azért a gazdag ember boldogtalan. Jókai Mór
6. A mélyszegénységben élők sorsa kívülről taszító, mégis hamis biztonságot ad (lám, van még lejjebb is), belülről pedig végtelenül küzdelmes és szomorú. A sikeres, hirtelen meggazdagodott ember sorsa kívülről előbb irigylésre, majd a végén, az elkerülhetetlen bukás után kárörömre méltó, belülről pedig küzdelmes és szomorú. A kettő közötti kisember sorsa kívülről érdektelen, belülről pedig küzdelmes és szomorú.
7. Nem a pénzzel van baj. A szegény is lehet boldog. Anton Pavlovics Csehov
8. Vagy sikeres leszel vagy boldog. Boldog, aki azzal él, akit szeret, boldog, aki nem adja el a lelkét se a Pénz Istenének, se a Politika Ördögének, boldog, aki szabadon él, szabadon dönt, olyan munkát végez, amelyben jól érzi magát, annyit dolgozik, amennyi még jólesik, annyit alszik, amennyit a szervezete követel, inkább szegényebb, de nem ugrál másoknak, inkább szegényebb, de látja a munkaidő végét, boldog, mert nem irigyli a gazdagok sikerét. Sokan elhatározzák, tudatosan vállalják a vagy-vagy kérdést, eldöntik, hogy jól akarnak-e élni, vagy jó életet akarnak-e élni.
9. Az emberek közt az a gyenge, aki szegény, s ha könnyítünk sorsán, a fennálló rendet rúgjuk fel, a természettel kerülünk szembe, felborítjuk azt a kényes egyensúlyt, mely végtelenül finom rendszerének alapja. A társadalom szekerét a végzetes egyenlőség irányába tolnánk, nemtörődömségre, semmittevésre ösztönöznénk a szegényt, arra tanítanánk, hogy lopja meg a gazdagot, ha az netán nem volna hajlandó adakozni, s mindezt azzal érnénk el, hogy hozzászoktatnánk a munka nélkül szerzett jövedelemhez. Donatien Alphonse Francois de Sade
10. Szerencsés az, aki kevés pénzzel boldog, szerencsétlen az, aki sok pénzzel boldogtalan. Démokritosz