A személyiség, az egyéni lélek, amiről - az atmanról - az indiaiak úgy tartották, hogy átok és teher, és a legfőbb cél, hogy visszaolvadjunk a világlélekbe, a brahmanba. Bizony változnak az idők és a célkitûzések.

Kapcsolódó idézetek

1. A vallás a személyiség egységét érintő kétely terméke, a személyiség megváltozása - egyben az ember minden nagyságát és erejét emberfölöttinek és idegenként fogta föl, így önmagát kicsinyítette, saját két oldalát, a nagyon szánalmasat és gyengét, valamint a nagyon erőset és csodálatosat elválasztotta egymástól két szférára - az előbbit elnevezte embernek, a másodikat Istennek. Friedrich Nietzsche
2. A gyávák az élet elvesztését tekintik a legfőbb rossznak, míg a nagy lelkek a legkevesebbre becsülik és inkább ezerszer is eldobnák azt, semhogy kudarcot valljanak és ne érjék el a célt, melyet maguk elé kitûztek.
3. Mi - legalábbis mi, őszinte jellemek - mindig szigorúbb mércével mérjük magunkat, mint másokat. Ez, gondolom, afféle átok, vagy talán inkább áldás, attól függ, ki hogy tekinti. Robert Anthony Salvatore
4. Az emberi lény, az emberi karakter az egyén felhalmozott korlátainak és lehetőségeinek lenyomata. Vegyük el belőle a szokásokat, a kényszereket, az irányított motivációkat, és elvesszük belőle őt magát. Luke Rhinehart
5. Test és lélek harmóniába hozása fontos feladatunk az életünk során. Minden átalakuláskor törekedni kell arra, hogy ne csak a külső változzon, hanem belül is utolérjük magunkat. Tóth Vera
6. Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben. Radikálisan változtassuk meg gondolatainkat, és el fogunk képedni, milyen hatással lesz életünkre. Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít. Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk.
7. Belső utazáson bárki "részt vehet". Egy indiai láma egyszer azt mondta édesapámnak: az európai emberrel az a baj, hogy vagy a múlton rágódik, ami azért felesleges, mert már nincs, vagy a jövőt tervezi, ami azért felesleges, mert még nincs. És közben nem éli meg a jelent.
8. A Bolygón mindenkit úgy neveltek, hogy higgyen az igazság valamely verziójában, Istenről, az erkölcsről, a halandóságról, az élet céljáról. Általában ezeket a hiteket vallásnak nevezzük. És ha az élet során ezek a hitek megtörnek, ha igaztalannak bizonyulnak, keresünk egy új vallást, amit követhetünk és megtérünk. Na, ez az áttérés lehet traumás, nem csak önmagunknak, a mi lelkünknek, de a körülöttünk lévőknek is.
9. A lélek ingatag és könnyelmû. Állandó külső hatások, megszokások és körülmények befolyásolják: a mesterek egy nyitott ajtóban álló gyertya lángjához hasonlítják, melyet a körülmények szele kénye-kedve szerint alakít. Szögyal Rinpocse
10. Az ember csupa diszharmónia és harmónia. A nagy vonzásnak könnyû lenne a lélek békéjét, az ellentétek elcsitulását, vagyis a harmóniát neveznem, ám tény, hogy a diszharmónia, a belső békétlenség, az elégedetlenség, a meg nem felelés, önmagamnak vagy másoknak, sokkal inkább sarkalló, előrevivő erő.