A szentnek sincs megingathatatlan szíve. Õ hozzáigazítja a saját szívét az összes ember szívéhez. Az erényes emberhez úgy viszonyul, mint erényeshez, és a többihez, mint olyan emberhez, aki képes az erényre.

Kapcsolódó idézetek

1. Habár az emberek nem tekinthetőek önzetlen angyaloknak, arra azért mégiscsak alkalmasak, hogy megakadályozzanak másokat abban, hogy úgy viselkedjenek, mintha azok volnának. És íme, az érem másik oldala: mivel az emberek nem tekinthetőek szentnek, ezért aztán senkire sem lehet rábízni annak a feladatát, hogy ellenőrzés nélkül gyakorolja a hatalmát mások felett.
2. Az emberi szív képtelen csak szenvedni, mint ahogy képtelen csak örülni, olyan ember, aki folyton kacagna, éppúgy nincs, mint ahogy nincs olyan, aki folyton tudna zokogni.
3. Szívek (...). A szentek mindig megmutatják, megnézheti bárki. Ha a mienket is így láthatnánk, kampócskán, megvilágítva, tapinthatóan. De ki látja az ember szívét? Szabó Magda
4. Az emberi szív ingatag. Nincs olyan, hogy örökké. A szerelem gyûlöletbe fordul, a szenvedély közönnyé hidegül, a csalódottságból hála lesz, a neheztelés megértéssé szelídül.
5. Tátongó örvényhez, amely feneketlen, Hasonló a lélek, amely érzéketlen Minden iránt, mi jó, minden iránt, mi szép. Boldoggá nem lehet az ilyen semmiképp. Benedek Elek
6. Emberi törvényt az emberi szívre ráabroncsolni nem lehet. A szívnek törvényei külön valamik. Gárdonyi Géza
7. Aki ismeri az erényt, nem ér fel azzal, aki szereti is azt. Aki pedig szereti, nem ér fel azzal, aki gyönyörûségét is leli benne. Konfuciusz
8. A szerelmes ember nem méltányos, még csak nem is értelmes. A szerelmes a szívével gondolkozik és nem az agyával, kegyetlen, önző, eszelős bolonddá válik. A szív a vérkeringés izma, nem arra való, hogy gondolkozzanak vele.
9. Minden embert tisztelni kell, akármilyen sajnálatraméltó vagy nevetséges. Emlékeznünk kell, hogy minden emberben ugyanaz a lélek van, mint bennünk. Még akkor is, ha a másik testileg, lelkileg visszataszító, így kell gondolkoznunk: "Igen, ilyen szörnyûségnek is kell lennie, és el kell viselni őket." Ha kimutatjuk nekik ellenszenvünket, először is, igazságtalanok vagyunk, másodszor, kihívjuk őket olyan harcra, mely nem a koncért, hanem az ő létükért folyik. Akármilyen is, képtelen megváltoztatni magát. Mit tehet? Küzd ellenünk, mint a halálos ellenségével. Hiszen valójában mi akkor akarunk jók lenni hozzájuk, ha ők már megváltoztak, és nem olyanok, amilyenek. De ez számukra lehetetlen. Éppen ezért, jó szándékúnak kell lennünk minden emberrel, bármilyen is legyen, és ne várjuk tőle azt, amire képtelen, hogy más ember legyen. Arthur Schopenhauer
10. Az embert lehetetlen egységesíteni! Sem az ördög, sem az angyal mintájára! Mindig különbözőek maradnak. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko