Szerző

Szergej Vasziljevics Lukjanyenko

Ezért szeretem a kutyákat - a megbocsátás képességért. Ahogy nagylelkûen sajátjukként fogják fel a más bûnét.
Ami nincs, azt ne keresd.
A gyerekekkel úgy kell bánni, akár a kutyákkal. (...) Nem szabad dominálni, fölébük magasodni.
Akinek jól megy a sora, nem önmagában keresi a beszélgetőtársat - mert az ilyen beszélgetőpartner félelmetes, könyörtelen.
Amikor két alternatíva van, mindig a harmadikban lehet csupán reménykedni.
Inkább legyen helytelen, de becsületes!
- Jó ott? - Rossz ott (...). Gyakrabban rossz, mint jó. De nem ezért szeretünk valamit.
Ritkán esik meg, hogy egy idegen, tökéletesen ismeretlen házban egyből otthonosan érezd magad. Ez a házigazdáktól is függ, és magától a háztól is... a ház maga egyébként csak a gazdáinak tükörképe. Világosabb és becsületesebb. Nincs az a szó vagy mosoly, amely segítene felmelegedni, ha a tárgyak hideget árasztanak.
- Nekem azt mondták gyerekkoromban, hogy a háború aljas, de elkerülhetetlen dolog. Ha békét akarsz, fel kell készülnöd a háborúra. És hogy időnként meg kell küzdened az igazadért. - Hogy mindenkit boldoggá tegyél. - Nem. Hogy megvédd magad, azoktól, akik boldoggá akarnak tenni.
- Papa, érdekesek a városok? - Szerintem nem túlságosan. - Akkor miért építenek az emberek városokat (...)? - Félnek a magánytól. (...) - A városban nincs magány? - Ott van csak igazán. Csak nem lehet észrevenni.
Megjelenésem mélyen érintette őt, jaj, nagyon is mélyen. Lelkének azokat a részeit kavarta fel, ahová mindenki a maga csontvázait rejti el.
Az a faj, amelyik nem ismeri a félelmet, elpusztul.
Lehet, hogy az egész világ kétfajta emberből áll - nevelőkből és alárendeltekből, azokból, akik bölcs intelmekkel irányítanak, és azokból, akik örömmel engedelmeskednek? És az egész élet nem más, mint valami vergődés a két véglet között, egyik szerepből a másikba, egyik rabságból a másikba? Gyermek és szülő, főnök és alárendelt.
Ha faggatsz valakit, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy kapsz is információt. Nagyon gyakran éppen ellenkezőleg: te adsz.
Hülyeséget csinálni nem bûn. De nem végigcsinálni bûn!
Amikor ég a ház, nem megfelelő az időpont a csöpögő csap miatt veszekedni a szomszéddal.
Mindig azé az utolsó szó, akinek a keze nincs megkötözve.
Általában véve a nők mindig szívesen hallgatják a konyhamûvészetüknek szóló bókokat. Még ha csak egy konzervdobozt nyitottak is ki, érdemes úgy lelkendezni, mintha valami különleges ínyencséggel vendégeltek volna meg.
Hasztalan dolog rimánkodni a napfénynek, hogy kukkantson be a sötét szobába. Egyszerûbb ablakot nyitni. Vagy villanyt gyújtani.
A bizalomnak nincsenek fokozatai.