A szenvedésnek egyetlen módja létezik: mikor elhiszünk egy gondolatot, mely harcba száll azzal, ami van. Ha az elme igazán tiszta, akkor az, ami van, megegyezik azzal, amit akarunk. Ha azt szeretnéd, hogy a valóság különbözzön attól, ami van, az olyan, mintha elkezdenél egy macskát ugatni tanítani. Próbálkozhatsz és próbálkozhatsz, és a végén a macska fel fog nézni rád és azt mondja, "miau". Azt akarni, hogy a valóság más legyen, mint amilyen, reménytelen.

Kapcsolódó idézetek

1. A szenvedés olyan állapot, amelyben az ember mindenkitől eltávolodik. Egyedül van. Ha kézbe vesszük a szenvedésünket, egészen úrrá leszünk rajta, és kijövünk belőle úgy, hogy kihozunk magunkkal valamit: ez győzelem, ennek van értelme. Nem üres kézzel jönni ki belőle... hiszen máskülönben minek járnánk meg a poklot? Szvetlana Alekszijevics
2. Először az ember megérti, hogy szenvedései jórészét maga okozza szükségtelenül. Másodszor ennek az okait keresi saját életében. Keresni annyi, mint bízni önmagunkban, hogy képesek vagyunk véget vetni a szenvedésnek. Végül felébred a vágy, hogy utat találjunk a békéhez, mert minden, ami él, boldogságra vágyik. Mind szeretné megnyerni saját legtisztább lényét. Tendzin Gjaco
3. Van, hogy az elme annyi sérülést szenved, hogy az őrület határára kerül. (...) Van, hogy a valóság nem más, mint puszta fájdalom. Hogy megszûnjön a fájdalom, az elme hátat fordít a valóságnak. Patrick James Rothfuss
4. Két módja van a szenvedés elkerülésének. Az első sok mindenkinek sikerül: elfogadni a poklot, oly mértékig beleszokni, hogy már észre sem vesszük. A másik módszer merész, állandó éberséget és tanulást követel: megkeresni és felismerni azt, ami a pokol közepette nem pokol, és lehetővé tenni, hogy fönnmaradjon, teret adni neki. Dasa Drndic
5. Azt hiszem, csak akkor lehet boldog az ember, ha már megismerte a szenvedést. Azt hiszem, akkor van rá esélyünk, hogy elnyerjük a boldogságot, ha ellen tudunk állni a boldogtalanságnak. Guillaume Musso
6. Amikor szenvedsz, gondolj még arra is, hogy ez a szenvedés egyáltalán nem kellemetlen, amitől rögvest meg kellene szabadulnod, hanem munka, életed feladata, amit reád róttak. Meg akarsz szabadulni tőle? Akkor úgy teszel, mint az az ember, aki, ha kemény földet ér, inkább felemeli az ekét, mintsem mélyebben szántana.
7. Az ember arra törekszik, hogy azzá váljon, amiről úgy érzi, beteljesíti az életét, vagy arra vágyik, hogy mások elismerjék és elfogadják őt. De bármily keményen küzdünk ezekért a dolgokért, még ha meg is szerezzük, nem tudjuk megtartani. És ez okozza minden szenvedésünket. Eredetileg azonban e szenvedés nem létezik. Az egész az elménkből származik, úgy, ahogyan a forró útról felemelkedik a délibáb, és igazinak tûnik. Ha szenvedek valami miatt, és azután meghalok, a szenvedésem is eltûnik. Amikor ráébredünk arra, hogy a szenvedés az elménk terméke csupán, és nincs független létezése, akkor nincs többé szenvedés és gyötrelem.
8. Életünket egy valós világban éljük. Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot. Ez a megértés nem könnyû. A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kifejezetten fájdalmas számunkra. Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig.
9. Mi a győzelem és mi a vereség? Ugyanolyan nehéz újra megpróbálni, mint elengedni: elengedni a szenvedést, a fájdalmat, a félelmet. Ahelyett, hogy azt mondanánk, csatázunk, harcolunk, győzünk vagy veszítünk, miért nem mondjuk el az igazat? Betegek leszünk, kapunk gyógyszert, valaki él, valaki nem.
10. Ha menekülni próbálunk a negatívumok elől, ha ki akarjuk kerülni, ha el akarjuk fojtani vagy némítani őket, az csak visszalő. A szenvedés kerülése a szenvedés egyik formája. A bukás tagadása maga is bukás. A szégyenletes rejtegetése a szégyen egyik formája. Mark Manson