Van, hogy az elme annyi sérülést szenved, hogy az őrület határára kerül. (...) Van, hogy a valóság nem más, mint puszta fájdalom. Hogy megszûnjön a fájdalom, az elme hátat fordít a valóságnak.

Kapcsolódó idézetek

1. A legmélyebb valóság nem a boldogság, hanem a fájdalom. Ez a legvégső valóság. (...) A fájdalom teszi lehetővé, hogy búcsút vegyünk az átmenetitől. Bert Hellinger
2. Egy végtelen lehetőségekkel teli világban a fájdalom és a veszteség lehetősége is végtelen. A félelem tüzeli a képzeletet, és fordítva, míg végül nem marad más kiút, mint az őrület. Matt Haig
3. A fájdalom furcsa dolog. (...) A fájdalom egyszer csak úgy jön, PUFF! Aztán kész, ott van, és érzed. A fájdalom valódi. És ha valaki látja, amint szenvedsz, annak szemében nagyon hülyén nézel ki. Úgy, mint aki hirtelen megbolondult. Nincs rá gyógymód, maximum ha ismersz valakit, aki megért téged, és még azt is tudja, hogy segítsen rajtad. Charles Bukowski
4. A szenvedésnek egyetlen módja létezik: mikor elhiszünk egy gondolatot, mely harcba száll azzal, ami van. Ha az elme igazán tiszta, akkor az, ami van, megegyezik azzal, amit akarunk. Ha azt szeretnéd, hogy a valóság különbözzön attól, ami van, az olyan, mintha elkezdenél egy macskát ugatni tanítani. Próbálkozhatsz és próbálkozhatsz, és a végén a macska fel fog nézni rád és azt mondja, "miau". Azt akarni, hogy a valóság más legyen, mint amilyen, reménytelen.
5. A fájdalom csak érzéki csalódás, a kétségbeesés pedig az elme csalódása.
6. Egy nap lehet, meg kell majd kérdezned magadtól, hogy hol a határa a fájdalomnak, amit érzel, és rájössz, hogy a fájdalom határtalan. A fájdalom kimeríthetetlen. Csak az emberek merülnek ki.
7. Lenni annyi, mint szenvedni. Aki e tudás alól kibújik, a valóság elől való végtelen menekülésben elveszett. Hamvas Béla
8. A lélek fájdalmánál nincsen súlyosabb sérülés. A sebek begyógyulhatnak, de az igazi fájdalom nem gyógyul és nem enyhül, és gyógyírja csakis a halál lehet. Darvasi László
9. Gyakran könnyebbnek vagy biztonságosabbnak tûnik egyszerûen elutasítani, elfojtani, ellökni magunktól a fájdalmat. Úgy tenni, mintha nem létezne. (...) A fájdalom azonban fájdalom, a veszteség pedig veszteség. Egy letagadott sérelem mindig megtalálja a módját, hogy felszínre törjön.
10. Az egykedvû, közönyös élet sokkal rosszabb, mint a fájdalom. A fájdalomra következik, mikor a lélek már nem képes szenvedni többé.