A szépség ősi kapocs az emberi érintkezésben; mindenkit összebékít, s aligha van oly barbár s mogorva ember, akit kelleme meg ne ejtene.

Kapcsolódó idézetek

1. A szépség a részek olyan összessége, amelyhez nem kell semmit hozzátenni, sem elvenni belőle, sem bármit megváltoztatni.
2. Minden emberben van valami szerethető. Ha ezt megtaláljuk, mint a mágnes összevonz vele, s minden más zavaró és taszító elfelejthető. Müller Péter
3. Mindenki szép, akinek szépség lakik a lelkében. R. Kelényi Angelika
4. Az ember és a természet egysége valamiféle ősi, megbonthatatlan kapocs, amely, ha részese lehetsz ennek az élménynek, lélekben visszavisz a gyökerekhez.
5. Akiben ott a szépség, ott is marad: nem a ráncok, nem a megereszkedett bőr szedi szét, bontja meg a látványt, hanem az, ami belülről sugárzik. Karafiáth Orsolya
6. Az ember azt imádja, ami elragadja őt, a szépséget vagy a szellemet, de soha sem azt, ami untatja: az erkölcsöt. Lux Terka
7. A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerû megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná. Lev Tolsztoj
8. Az örökkön-örök Szépség, a Természet, önmagában mit sem veszít, mint ahogy pótlásra sem szorul. Johann Christian Friedrich Hölderlin
9. A szépség s az ifjúság elviselhetővé, sőt vidámmá teszi az életet. Alberto Moravia
10. A szépség a véletlennek és a jónak egymásra találása. Simone Weil