A szerelem (...) mindig önző célokat követ, azért hagy akkora ûrt az ember lelkében, ha elszáll.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem akkor is önzés, ha a célja szeretés. Kner Izidor
2. A szerelem (...) üldözi azt, ami illan, s elfordúl attól, ami kinálja magát.
3. Az emberek szeretete, bár nagyon különböző formában, mindenkor önző. Arthur Schopenhauer
4. A szerelem (...) helyet csinál magának. Vagy szétveri az életet, vagy, ha elmúlik, olyan tüskét hagy a lélekben, amit az ember utána sokáig hordoz, mint a szerelemre való képtelenség élményét.
5. Szerelmi önkivûllét, (...) erővel önvesztébe tör S kétségb`esett szándékra ösztönöz, Mint bármi szenvedély az ég alatt, Mely ostorozza létünk. William Shakespeare
6. Az első szerelem (...) belemarja magát a lélekbe. Aztán időnként a felszínre tör. Berkesi András
7. Az a fajta önző szerelem, ami birtokolni akar, hamar elmúlik, mert megcsömörlik benne az ember. Előbb-utóbb megjelenik a vágy valaki más iránt.
8. A szerelem (...) többnyire nem egyéb, mint az önfejûség, az önösség és sok más hasonló érzés palástolása, amelyek nélkül sokkal boldogabbak lehetnénk. Henry Rider Haggard
9. Az igazság (...) mindig fut az ember elől, s az emberi szellem (...) mindig üldözi. Az ember olykor utoléri, olykor meg elmenekül az ember elől.
10. A szerelem önző, nem igaz? Olyasmire ösztönözhet tisztességes, becsületes férfiakat, amihez nincsen joguk. Selyemburokba zár a realitások elől, akár az időt magát is megszünteti, félresöpör minden észérvet. Felbujt, hogy szembeszállj az elkerülhetetlennel. Arra hajt, hogy egy másik ember teste és lelke után sóvárogj. Elbizakodottá tesz, mintha bizony megérdemelnéd ennek az embernek a szívét; arra buzdít, hogy helyet keress benne magadnak. Alexandra Bracken