A szerelmek vége Kínok elégje Hol szûnik a reménytelen S a keserült kínú Betelt szerelem A sehova-út A végtelen ide befut Befejeződik minden Ami befejezhetetlen Szótlan beszéd és A nincs-beszéd szava.

Kapcsolódó idézetek

1. - Semmi sem tart örökké. - Minden örök. - Semmi sem az. - Minden valami lesz. Dean Ray Koontz
2. Mit tegyek még, hogy kitaláld? Itt van a vége, már ne tovább! Hogyan mondjam el? Ez egy kín nekem. A szíved végtelen sivatag. Tőled a könnyem is elapad! Jobb, ha elmegyek! Így most ég veled!
3. A szerelem nem örök, ahogy azt a költők mondják. (...) Ami igazából végtelen, az véges szerelmünk tárgya. Afonso Cruz
4. Egy szerelmi viszony befejezésének rengeteg útja-módja van. (...) Hûvös megbeszélés, hangos jelenet, álnemes lemondás, vidám legyünk-ezentúl-barátok típusú búcsú. Ruth Rendell
5. A szerelemmel nem tudok végezni. A be nem teljesedés szomorúvá tesz. (...) A szerelem titka, amely bennünk kezdődik, de nem bennünk ér véget. Az a titokzatos mód, ahogy mindez egyidőben jelen lehet: az ember, a szerelem, a boldogság, az élet... s ahogy ez mindig milyen iszonyúan kevés, és minél többnek látszik, annál kevesebbé lesz. Erich Maria Remarque
6. A szavakat alaposan meg kell érteni. Egyiktek is, másiktok is gyakran mondja ezt: "végül". Szép, kerek szavacska. Pedig vége nincsen semminek! Makszim Gorkij
7. Remény, mit remélsz? - Semmit, soha többé. Miért? - Valami megváltoztatott. Élet, mi vagy? - Csak gyötrelem vagyok. Mit mondasz, szív? - Szeretek, mindörökké. Luis de Camoes
8. A szerelem olyan szenvedély, amely akkor is éget, ha nincs hozzá társ. Akkor talán még kínzóbb. Mert a reménytelen szerelem édes kín, ám az egyedüllétben még a szerelem is megkeseredik. Benedek István
9. Végek. Vannak emberek, akiknek a szíve helyén csak egy istenverte kalapálás van, ha boldogok, ilyenkor képes volna elárasztani a világot. De iszonyatosan égetve szakad szét elemeire, porlad el, hûl el, szûnik meg, erősödik ki, ha fáj. Kimarva, kilúgozva. A fájó fájdalom lassú, csak csörgedezik, szivárogva higanyként kúszik mélyre benned. Az öröm ezzel szemben villanásszerûen hasít beléd. A fájdalom azonban elnyújtva adagolja dózisát, mígnem megkövesedik, megáll a jól becélzott helyén, ott aztán összecsomósodik, megkeményedik és beleég. A boldogság azonnal képes maximumon hatni, és azonnal meg is tud szûnni. A kín nem. Az hosszan-hosszan egyre lila foltosabb, szikrázón kínzó nyugtalanság, és elmúlása is igen lassú. Ha van ilyen egyáltalán. Én úgy vélem, nincs. Ami volt, sosem múlik el. Semmilyen formában. Ami volt, van. Mindig van. Magadban hordozod. Beléd épül, hat rád, tudva-tudattalanul, épít, leépít. Megváltoztat, érlel, szétszed, összerak. Minden törés megtörés. Majd gyász. Tisza Kata
10. A reménytelen szerelemről, amint kiderül, hogy nem is reménytelen, pillanatok alatt az is kiderül, hogy nem is szerelem.