A szerelmesek csillagokat terelgető pásztorok; magányosan, félrevonulva sírnak. Véget nem érő éjszakákon számolgatják a csillagokat, és annyi könnycseppet ejtenek, ahány csillagot számoltak. A felhők leckét vehetnének sírásból a szerelmesektől.

Kapcsolódó idézetek

1. Bús az élet, de balga, aki gyászol; Bozótok közt, csendes és árva pásztor, Vágyaim csengős nyáját vigyázva terelem. Oly jó hinni, hinni: túl sötét tereken Üdvöm rejti egy óra, mint Megváltót a jászol; Mutasd az utat, csillag! ó, messzi Szerelem! Tóth Árpád
2. Az a szivárványos valami, ami millió tudott és talán millió tudatalatti részből tevődik össze és amit köznapi nyelven szerelemnek neveznek, ebben a megnemesedett, kikristályosodott formájában: csillagok találkozása. Csillagoké, akik az ég két, esetleg legtávolabbi pontjáról indulnak el és miközben ezer meg ezer különféle csillag mellett visz el az útjuk, nem állnak meg egyiknél sem, csak suhannak afelé az egyetlen felé, akit, ha megtalálnak, együtt keringenek vele a végtelenségben, amíg keringeniök rendeltetett. Bozzay Margit
3. Mit ér a szerelem a férfi és nő között, akik folyton-folyvást látják egymást? Ha azonban nincs érkezésük találkozni, emiatt keservesen gyötrődnek. (...) Magányosan töltenek hosszú éjszakákat, gondolataik a felhők távolában szállnak egymás felé, és a múltak vágyaival telve egyszerû házikójukban emlékeznek - nos, akkor mondhatjuk, hogy megismerték az igaz szerelmet.
4. A szenvedések - álló csillagok. Öröm, s remények - hulló csillagok. Jókai Mór
5. Sírjatok, szeretők: sír a Szerelem! S tudjátok, miért? Mert hallgatnia kell, hogy mindenünnen lányok jaja kel s csurran szemükből fényes gyötrelem. Dante Alighieri
6. Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok: hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem. Weöres Sándor
7. A szerelemről a költők hivatottak énekelni, akik mintegy a messzi csillagokról nézik a múló élet tragédiáját, az őrült lázat, amely egymáshoz hajlít bennünket az élet vastörvényei szerint. Mi, többi emberek, inkább hallgassunk a szerelemről, elégedjünk meg szerényen annyi zajjal. amennyit a szívünk dobogása okoz. Tőkés Anna
8. Éjféltől hajnalig imádtam. A szánkon vacogott a csók. Köd hullt. A nedves éjszakában lassan dalolva ballagott. És sírt. És sírtam én is, én is, és sírtak fönn a csillagok. Kosztolányi Dezső
9. A kesergő szerelmes abban reménykedik, hogy egyszer majd őt is fogják szeretni. A boldog szerelmes attól retteg, hogy egyszer majd nem fogják szeretni. Radu Stanca
10. Sûrûn álltak a csillagok az égen és pislogtak, mintha megannyi szem lett volna, mely a földet nézi. (...) Szemek azok, megholt emberek szemei, kik visszatekintenek arra, ami kedves volt nekik ebben az életben. S valahányszor egy ember meghal idelent, egy csillaggal több gyúl ki odafönt s valahányszor egy ember születik, egy csillag elszalad a földre. Wass Albert