A szeretetet mindig el kell fogadni, ha felajánlják, és mindig adni kell belőle, ha szükség van rá. Talán soha nem kapsz második esélyt egyikre sem. Azt is tudom, hogy csak azután ismered meg a szerelmet teljes szépségében, miután egyszer már összetört a szíved.

Kapcsolódó idézetek

1. A szeretet nem azt jelenti, hogy valaki gondolkodás nélkül mindent megad. Megfontoltan kell adni, s időnként józan megfontolásból meg kell tagadni dolgokat. Megfontoltan kell dicsérni és megfontoltan kell bírálni. (...) Gyakran olyan döntéseket kell hozni, amelyek meghozatala fájdalommal jár.
2. Megtanultam, hogy a szerelem legyőzi az időt és a fajok közti különbséget is; szépséges, tökéletes, megéri küzdeni érte, ugyanakkor törékeny és a szívedet is összetöri, néha pedig áldozatokat kíván. Hogy az ember olykor egyedül marad az egész világgal szemben, és nincsenek egyszerû megoldások. Hogy tudnod kell, mikor kapaszkodj bele valamibe... és mikor ereszd el. És még ha a szerelem vissza is tér, előfordulhat, hogy felfedezel valamit valaki másban, aki egész idő alatt jelen volt. Julie Kagawa
3. Ha az ember odaadja valakinek a szívét, sohasem kapja vissza maradéktalanul. Már rég kiábrándultunk az illetőből, mégis nála marad egy rész belőlünk. Ezért az első szerelem a legerősebb: ez az egyetlen alkalom, amikor teljes szívünkből szeretünk valakit.
4. Ne erőszakold meg a szeretetet. Hagyd, hogy jöjjön, és merd elfogadni mindenkitől. Bárkitől. Nyiss, hallgass, figyelj, sosem tudhatod, hogy ki adja meg a löketet. Fogadd el azt, amit kapsz akkor is, ha annyira kevés, hogy legszívesebben összetörnéd az egész világodat, és bizony a szíveddel kezdenéd a rombolást és abba sem hagynád addig, amíg szilánkjaira nem törik. Ülj le. Törődj magaddal. Fogadd el, hogy először magadtól kell szeretetet és törődést kapnod ahhoz, hogy más is adhasson. Ne függj mások érzelmeitől, visszajelzéseitől, mert megnehezíted az életed. A szeretet az csak úgy jön, nem erőszakolhatod meg. Kiveheted bárhonnan, rajtad áll, hogy mennyire válogatsz. Oravecz Nóra
5. A szeretet a földön tart, és nem hagyja, hogy rosszul dönts. A szeretet támogat, erősít, felemel, az utadon tart - ha őszinte. Hagyd, hogy megtaláljon az, ami segít és nem hátráltat. Ahhoz, hogy jöjjön, bizony sokat kell dolgozni - leginkább magadon. (...) Retteghetsz egy életen át, vagy elhiheted, hogy nincs igazi szeretet. Hogy nincs olyan, hogy valaki érted mindenre képes. Akkor majd azt kapod. Ha meg nem alkudsz meg, akkor valami teljesen mást. Valami igazán értékeset, hiszen létezik az a tekintet, az a bánásmód, az az ölelés, amire mindig is vágytál - hiszen semmire sem vágysz véletlenül. Oravecz Nóra
6. A szeretetet úgy élem meg, hogy én is vágyom rá, és segítek, ahol tudok. Nem szabad a jószívûségünket egymástól megtagadni! Jó, ha az ember szereti társát, még akkor is, ha haragszik rá. Tudni kell megbocsátani. Reményik László
7. Egy dolgot adhatok: a szeretetemet. Semmi többet. Csak ennek van értéke, nem is akarok mást adni. Felesleges lenne. Ez fog segíteni, előrevinni, ebbe tudsz majd kapaszkodni. Ez ölel majd át, amikor úgy érzed, egyedül vagy, és bizony ő fog megvédeni, amikor majd minden a fejedre omlik. (...) Ha pedig omlik, hagyd csak. Lesz, aki segít felépíteni. Erre való a szeretet: biztat, támogat, és biztosít afelől, hogy bármire képes vagy, ugyanis rá bizony számíthatsz. Oravecz Nóra
8. A szerelem tényleg a legcsodálatosabb dolog a világon és ha az ember őszintén és igazán szeret, akkor csakis egyetlenegyszer lehet szerelmes az életben. Ha csalódik, vagy bármilyen ok miatt elválank egymástól, és újból társra találnak, az nem lesz ugyanaz. A szív mindig és örökké azt az egyet fogja szeretni, még akkor is, ha nem lehetnek együtt.
9. Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínûleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. Márai Sándor
10. Mindig annyi szeretetet kapsz, amennyire szükséged van, amennyit be tudsz fogadni, amennyire épp nyitva vagy. Szükséged lenne rá, akarnád, nem látod, közben meg ott van körülötted, ott vannak ők, csak nem hagyod, hogy szeressenek, hogy megöleljenek, helyette elüldözöl mindenkit magad körül. Észrevenni azt, hogy mennyire bezárkóztál, nem könnyû... Elfogadni, hogy másra van szükséged, mint amit megengedsz magadnak, sokkoló. (...) Hagynod kell, hogy megkaphasd. Ugyanis minden pillanatban ott van az, amire szükséged van, egyetlen szó, a mosoly, az ölelés, bármi, a te dolgod csak annyi, hogy észrevedd, és elfogadd. Oravecz Nóra