A szorongás ellen (...) többek között mítoszokkal lehet védekezni. Tehát a XX. századot előreláthatóan a mítoszéhség fogja jellemezni. (...) Mitizáltunk és ma is mitizálunk társadalommegváltó ideológiákat, politikai vezéreket, pártokat, misztikus közösségeket és vezetőiket, ufónak nevezett gépesített angyalokat, fény- és energiaadókat, cleareket, kézrátevőket, csodadoktorokat, a fajelmélet apostolait, sátánosokat, az egészséget, az életet meghosszabbító, de örömtelenné is tevő életmódszabályokat és még mi mindent...

Kapcsolódó idézetek

1. A félelem és a szorongás kínzó élménye arra készteti az embereket, hogy szimbólumok védőpajzsával, mítoszokkal, hitrendszerekkel és eszmékkel vegyék körül magukat, hogy a zene hangjaival, a szavak értelmével és ha kell, angyalokkal töltsék ki a körülöttük tátongó ûrt. És mindezzel létrehozzák, megteremtsék azt, amit összefoglaló néven civilizációnak vagy kultúrának szoktunk nevezni. Hankiss Elemér
2. A szorongás a jövőbe kivetített, megfoghatatlan, fantáziával megspékelt félelem. És ennek a képletnek van egy olyan eleme - a képzelet -, amely teljesen képlékeny, nehezen megfogható vagy irányítható, és amivel szembenézni sem tudunk. És éppen ezért pusztító! Ezért emészti, zabálja fel a lelkünket és testünket, ha nem szabunk gátat neki. Al Ghaoui Hesna
3. Mivel nem élhetünk rettegésbe dermedve, különféle módszereket eszelünk ki a halálszorongás ellen. Gyermekeinken keresztül kivetítjük magunkat a jövőbe; gazdagok leszünk, híresek, még nagyszerûbbek; kényszeres védelmi rituálékat alakítunk ki, vagy mindenekfelett hiszünk a végső megmentőben. (...) A haláltól való szorongástól azonban a legszilárdabb, legtiszteletreméltóbb védekezés ellenére sem szabadulhatunk meg teljesen: mindig velünk van, elménk egy eldugott zugában leselkedik ránk. Irvin David Yalom
4. A mítoszok és a vallások egyik legfontosabb funkciója az volt, hogy csökkentsék a világ komplexitását, és ezzel csökkentsék az emberi szorongást ebben a világban. Kimutatták, hogy a teremtésmítoszok többsége magyarázatot adott arra is, miként került bele a világba a rossz, a gonosz, az emberi szenvedés. Írtak arról is, hogy a mítoszok segítették az embereket abban, hogy érzelmileg legyőzzék az időt, a mulandóságot, a halált. És így tovább. Mindezekből sokat tanultam. Feladata volt a mítoszoknak az is, hogy valamiféle morális rendet és harmóniát vetítsenek bele egy ismeretlen, sötét, félelmekkel teli univerzumba. Hankiss Elemér
5. A szorongás (...) megbénít minket, beárnyékolja a mindennapjainkat, nem engedi, hogy önfeledten éljük meg a pillanatot, hiszen azt érezzük, hogy biztosan valami rossz fog történni.
6. A világ érthetetlen és abszurd. Tele van bizonytalansággal és szorongással. E bizonytalanságérzet és szorongás csökkentésére szolgált mindenkor a gonosz megszemélyesítése. Az emberek azzal, hogy élőlényekbe, személyekbe, gonosz szellemekbe, démonokba, ördögökbe sûrítették be a gonosz kaotikus és ismeretlen erőit, lokalizálták, korlátok közé szorították ezeket az erőket. Hankiss Elemér
7. Sokan túlmisztifikáljuk a kérdést, hogy a stressz, az aggodalom, a különféle félelmek micsoda monstrumként magasodnak felettünk. Azonban mi emeltük fel őket ilyen magaslatokba, és ha rajtunk múlt, a megoldás is sok esetben a kezünkben lesz.
8. A világ, amelyben ma élünk, a végletes ellentéteké. Szegény, gazdag, beteg, egészséges, boldogtalan, boldog, hívő, hitetlen áll szemben egymással. Nemegyszer úgy látszik, hogy a gyávák és a bátrak is méregetik egymást. Szerencsések és szerencsétlenek. Öregek, fiatalok. Ha tömegbe verődnek, félelmet keltenek egymásban. A tömegből kiválni igyekvő magára marad, didereg. Ezt az életérzést kellene megváltani, változtatni évente legalább az ünnepeken, mindenekelőtt karácsonykor.
9. Mi, emberek, természettől fogva szorongó lények vagyunk. És mit teszünk, hogy kompenzáljuk a bizonytalan jövő miatt érzett szorongásunkat? Mit teszünk, hogy úgy érezhessük: mi magunk irányítjuk az életünket? Tárgyak felé fordulunk, megvásárolható vagy magunknak elkészíthető alkalmatosságokhoz, használható és birtokolható dolgokhoz. Ezek a holmik, nem úgy, mint a szerelem, a boldogság, a nekünk kiszabott rövidke idő, maradandónak, ellenőrizhetőnek, szabadon alakíthatónak és uralhatónak tûnnek, ennélfogva biztonságérzettel ajándékoznak meg bennünket. A tárgyak. Õk a mi fogódzóink. Jannah Loontjens
10. A szegénységet "meg lehet oldani"? A bûnözést "meg lehet oldani"? És a betegségeket, a munkanélküliséget, a háborút meg a többi társadalmi nyavalyát? Egy frászt. Mindig csak annyiban reménykedhetünk, hogy sikerül elviselhető szintre szorítanunk őket, hogy az emberek normálisan élhessék az életüket. Max Brooks