A szülés: annyira fáj, hogy az ember legszívesebben lerágná a karját; a könyvírás hasonló, csakhogy több mint egy évig tart a tágulás. Aztán amikor végre napvilágot lát, és remekül boldogul (első helyre kerül az eladási listákon), akkor jaj, anyám, az ember mégis újra neki akarja durálni magát.

Kapcsolódó idézetek

1. Amíg fiatal az ember, lányom, magában álló dolognak lát mindent, akármi történik. Tudom én ezt, emlékszem. Neked gyereked lesz, lányom, s ezt te magában látod, mindentől külön. Fájni fog a szülés, de az a fájás is valami magányos, különálló dolog lesz, s ez a sátor is magányosan áll a világban. (...) Elkövetkezik a változás ideje, s amikor ez az idő eljön, akkor a halál csak egy darabja minden halálnak, a terhesség csak egy darabja minden terhességnek, s a terhesség és a halál két darabja ugyanannak a dolognak. Akkor aztán a dolgok nem magányosak többé. John Steinbeck
2. A szülésben az ember elveszíti saját magát. (...) Hogy hogyan építed újra magadat, miközben van már egy gyereked, az egy kemény út. Kovács Patrícia
3. Könyvet írni olyan, mint az ultrafutás. Vannak benne emelkedők, melyek igencsak próbára tesznek, és elakadások, amikor semmi nem látszik olyan nehéznek, mint a soron következő lépés. Máskor szinte erőfeszítés nélkül suhan az ember, és ilyenkor azt hiszi, most már mindig így lesz. Scott Jurek
4. Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól. Vekerdy Tamás
5. Ha fájnia kell, akkor most fájjon (...). Mert előttem áll az egész élet, és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk. Paulo Coelho
6. Sokan úgy gondolják, hogy ha az író szenved, akkor jobban megy neki az írás. Ez baromság. A szenvedés is olyan, mint bármi más. Ha túl sok jut belőle az embernek, tönkreteszi. A szenvedéstől való megszabadulás teremti a nagy írókat, mert az olyan jó, hogy attól az olvasó is jól fogja magát érezni. Charles Bukowski
7. Azt hiszi az ember, hogy csak a szerelemtől törhet össze a szíve. Az egyetlen, ami éltet és felvidíthat, vagy elpusztíthat. Aztán... anyává válunk.
8. Az idő segít. Lassú és fájdalmas, de mûködik. A beszéd is segít. Lógni a többiekkel, találkozni a barátokkal, és olyan lesz, mint egy könyv, amit rég olvastál.
9. Az ember megszületik és meghal. Tehát elvileg van egy idő, amihez köti a létezést, de ez nem fáj, mert az a része sem fájt, amíg nem születtem meg. Tehát körülbelül ugyanerre számítok utána is. Kóbor János
10. Először minden olyan szép lassú, kimért. Pontosan olyan, hogy legyen időd mindent átérezni, megérteni, meglátni. De aztán, amikor már olyan tisztán és olyan messzire látsz, az évek sietni kezdenek, mint egy gyerek írása: a lap aljára próbál beszorítani mindent, a szavak egyre kisebbekké válnak, a sorok felfele másznak, csak hogy elférjen minden.