Ugrás a tartalomra
A szülőket attól kezdve kínosan érintik a gyermekeik problémái, amikor túl idősek lesznek ahhoz, hogy hazaparancsoljuk őket, ha leszáll a sötétség.
Kapcsolódó idézetek
-
Van valami nagyon rémisztő abban, ha az ember kétségbeesettnek látja a saját szüleit.
Cecelia Ahern
-
Szörnyû, amikor a szülők problémái tönkreteszik a gyerekek legszebb perceit.
-
A gyerekek, akármilyen szomorúan is hangzik ez, felnőttekké válnak: a szemük megromlik, és többé már nem vesznek észre bizonyos egészen fontos dolgokat. Legfeljebb időnként hiányolják őket.
-
Egy generációval ezelőtt a szülők azzal jöttek (...): "a gyerekünk bepisil éjszaka, mi a baj vele?" Most pedig azt kérdezik: "a gyerekünk bepisil éjszaka, mi a baj velünk?"
Fredrik Backman
-
A szülők gyakran jobban megszenvedik, hogy a gyerekük magányos, mint maga a gyerek.
-
A gyerekek úgy látszik, tudnak valamit, amit mi felnőtt korunkra elfelejtünk, bennük még él valami megnevezhetetlen rettegés az álmoktól, az éjszakától, ezért próbálják az ébrenlét óráit esténként meghosszabbítani.
-
Szeretnék majd unokákat, na de gyereket? A gyereknevelés rémisztő feladatnak tûnik.
Alex Honnold
-
Egy bizonyos korig szükségünk van a szülőkre, utána meg nekik van szükségük ránk.
Marjane Satrapi
-
Meg kell öregedni ahhoz, hogy eljussanak hozzánk szüleink gondolatai.
Marceline Loridan-Ivens
-
Az öregedő emberek akkor válnak magányossá, ha gyermekeik felnőnek s elhagyják a családi fészket.