A tanítók, akik legdrágább kincsünknek, gyermekeinknek szellemét fej­lesztik; akik az emberiség ideális javaival ajándékozzák meg őket, amelyen rozsda nem fog, mely meg nem vág, a tanítók teszik le jövőnk épületének alapkövét, az ő kezükbe van letéve hazánk boldogulásának sorsa.

Kapcsolódó idézetek

1. A tanárok a gyermekek lelkét táplálják.
2. A nemzet sorsa a tanítók kezében van, mert egyedül a tudás képesít igazságosságra, és egyedül az igazság teszi méltóvá a nemzetet a fennmaradásra. Benedek Marcell
3. Olyan nevelőkre van szükség, akiket szintén neveltek, fölényben lévő, előkelő, minden pillanatban hiteles, minden szavukkal, hallgatásukkal hiteles szellemek, érett, megédesült kultúrák - nem pedig tanult, faragatlan tuskók, akiket ma a gimnáziumok és egyetemek "magasabb dajkának" adnak az ifjúságnak. Friedrich Nietzsche
4. A tanárok csodálatos misszionáriusok, akik arra esküdtek fel, hogy közvetítsék a tudásukat nyomorúságos fizetésük ellenére és ezer nehézség közepette. (...) Legalább el kellene gondolkodni annak a lehetőségén, hogy felelősségteljes feladatukhoz méltó elismerést kapjanak. Bud Spencer
5. Jelenleg elképzelni sem tudok nemesebb életcélt, mint tanárrá válni. A tanítás olyan, mintha az ember az idő őrzőjévé válna, és megóvhatná a világ jövőbeli boldogságát az azt alakító elmék pallérozásával. Matt Haig
6. A tanító (...) az élet ezermestere. A nemzet mindenese. De a mindene is!
7. Nagy és dicső cél van feladva a Tanítói Rendnek; tudniillik: a serdülő nemzedéket emberségre (humanitásra) idomítani, benne az istenek csíráját fejleszteni, és őt azon eszméletre és öntudatra felemelni, hogy a Szellemi ember - miután e mostani pitvarát a létezésnek átfutotta, - egy fenségesebb és elenyészhetetlen maradásra van elrendelve. Ennél nagyobb jót pedig emberekkel nem lehet tenni. Edvi Illés Pál
8. Kik kényelmes egykedvûségben engedik elmúlni a perceket, vigasztalván magokat azzal: hogy holnap ismét megvirrad, nem veszik észre, hogy az idő a legnagyobb kincs, tökéletesedésünk külső feltétele, erkölcsi életünk rámája, s ha elveszett hasztalan, többé nem kárpótolható; nem veszik észre, hogy minden napnak meg van a maga terhe, minden percre bizonyos kötelességvégzés szabatott, s így az egyszer elvesztett idő kára, örök kár marad életünkben. Tompa Mihály
9. Nem hiszünk abban, mire apáink tanítottak, elcsúszik lábunk alatt a biztos talaj, mire ők építettek, de nem tudjuk elérni az új hitnek zöld partjait, hol boldogító megnyugvást találnánk. A régi és az új eszmevilág közt lebegve elveszítjük az életnek igazi értékét, annak örömét és megbecsülését. A két eszmevilág közt lebegve, elveszítjük az igazi erkölcs alapját, erkölcstelenek, tudatlanok, kételkedők és szerencsétlenek vagyunk lelkünk mélyéig. Jász Géza
10. Egy olyan tanárnak, aki a lelkét is beleteszi a tanításba, mindig megvan a hozadéka. Ott a diákok máshogy állnak a dolgokhoz. Lovász László