Ugrás a tartalomra
A tapasztalás egy megkérlelhetetlen széphez hasonlít, évek múlnak el, míg megnyered, s ha végre megadja magát, mindketten elvénültetek, s egymást többé nem használhatjátok.
Kapcsolódó idézetek
-
Egy kapcsolatban az elején minden olyan szenvedélyes. De ez a ragyogás, akárcsak a csillagé, idővel megfakul. Egy idő után elkényelmesedünk.
Samantha Vérant
-
Ha heteket töltesz egyvégtében másvalaki közelében, olyan közel, hogy minden csuklását, minden kipárolgását és a bőrének minden kis karcolását megismered, akkor vagy az lesz a dolog vége, hogy meggyûlölitek egymást, vagy annyira egymásba gabalyodtok, hogy szét se lehet többé választani benneteket.
Frederik Pohl
-
Ha jársz valakivel, akkor olyan, mintha sokáig tanulnád, hogy ki az a személy, de ha szakítotok, akkor az a sok minden feleslegessé válik.
-
Annyira vágysz valamire, olyan sokáig reménykedsz, míg már elfogy a remény, és a beletörődés lép a helyébe. Lassan el is felejted, mire vágytál. És akkor, mikor mégis megkapod, amiről már lemondtál, egyszerre érzel határtalan boldogságot és kínzó félelmet.
-
Szerintem, ha valaki nagyon sokáig hordozza a dühét, hozzászokik. Kényelmessé válik, mint ahogy a bőr bakancs is betörik. És végül annyira hozzászokik, hogy nem is emlékszik, milyen volt előtte.
-
Ilyen az élet, szomorú és fennkölt is egyben. Bebocsátást nyerünk ebbe a csodálatos világba, megismerkedünk egymással, és egy ideig egymás oldalán megyünk. Utána megszûnünk létezni a másik számára, és végleg eltûnünk, éppoly kurtán-furcsán, ahogyan érkeztünk.
Jostein Gaarder
-
Kezdetben az ember nem veszi észre, hogy valaki másnak az alávetettjévé válik. Találkozik valakivel, és egy lesz vele, összeolvad az ízlésük és a személyiségük, mígnem azt érzi, hogy együtt legyőzhetetlenek. Kezdi kerülni a nézeteltéréseket, s közben a személyisége lassacskán feloldódik abban a törekvésben, hogy a másik kedvében járjon. Elvész a másikban.
-
Akik bántanak téged, olyanok, mint a csiszolópapír. Okozhatnak fájdalmat, de a végén te szép és csiszolt leszel, ők pedig használhatatlanok.
Chris Colfer
-
Idővel lelohad a gyûlölet, elenyészik. Még ha próbáljuk is mesterségesen ébren tartani, nem sikerül. Nem olyan erős érzelem, mint a szeretet.
Agatha Christie
-
Meg fogod tudni (...), milyen az, amikor annyira vársz valaminek a bekövetkeztére, hogy minden gondolatod, légvételed e köré fonódik, és mire megvalósul, amire vágytál, elfelejtesz örülni, mert azt sajnálod, hogy elveszítetted az időközben hozzád nőtt várakozást.
Vavyan Fable