Egy kapcsolatban az elején minden olyan szenvedélyes. De ez a ragyogás, akárcsak a csillagé, idővel megfakul. Egy idő után elkényelmesedünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A heves szerelmi érzés, amit az ember kezdetben átél, lassan lenyugszik, és más, csendesebb érzelemmé alakul át, de nagyon fontos, hogy a dolog jól kezdődjön, hogy akkor minden rendben legyen, különben az egész nem mûködik.
2. A túl sok szenvedély megperzsel. A gyengédség összeolvaszt. Karen Marie Moning
3. Egy (...) kapcsolat minden, csak nem egyszerû. Az érzések, az indulatok idővel lecsillapodnak. Megváltoznak, átalakulnak. Ezért (...) nem mondhatom, hogy igen, még mindig szeretem vagy nem, már nem szeretem.
4. A szerelem idővel szeretetté változik. (...) Vagy unalommá, esetleg gyûlölködéssé. Popper Péter
5. A szerelem idővel átlényegül szeretetté. Hartay Csaba
6. A kapcsolatokban az, ami egykor a másikhoz vonzott bennünket (például a nagylelkûsége vagy a humora), idővel megszûnik csodálatosnak lenni, és megszokott lesz. Ami pedig megszokott, azt el is várjuk. Ennek az az ára, hogy az illetőt már nem csodálatosan elhajlónak vagy egyedinek látjuk, hanem normálisnak, s ezzel azt kockáztatjuk, hogy a jelenlétét magától értetődőnek vesszük. Beau Lotto
7. A szeretet olyan érzés, ami a szerelem elmúltával marad. Még fontos neked a másik, reméled, hogy jól megy a sora, de már nincsenek illúzióid vele kapcsolatban. Ez már távolról sem olyan izgalmas, szenvedélyes érzés... az ilyesmi idővel megkopik. A rajongás már a múlté. De a végén megmarad a szeretet, és csak ez számít. Tony Parsons
8. Egy kezdődő kapcsolat olyan, mint egy gyerek. Kezdetben minden újdonság számára. Később felnőtté válik, aztán éretté, végül pedig megöregszik. Legvégül a kapcsolat meghal, vagy azért, mert az egyik ember meghal, vagy pedig, ami mostanában egyre gyakoribb, mert különválnak. Francois Lelord
9. Idővel lelohad a gyûlölet, elenyészik. Még ha próbáljuk is mesterségesen ébren tartani, nem sikerül. Nem olyan erős érzelem, mint a szeretet. Agatha Christie
10. Az ember gyakran hajlamos elkanászodni. Mint ahogy a kapcsolatokkal is így vagyunk. Az elején, mikor meg akarjuk szerezni a másikat, mindent megteszünk, teperünk, mint az állat. Aztán amikor már megvan, amikor már elvesszük feleségül, amikor már úgy vagyunk vele, hogy úgyis ismer, úgyis velünk marad, már nem is teszünk bele nagy energiát. Ellötyögünk takaréklángon. Dombóvári István