A templomok és a katedrálisok a szent enklávék végső szimbólumai, Isten tartományai a földön, az ember mikrokozmoszai egy idegen világban. Az emberek mindent elkövettek annak érdekében, hogy ezeket a mikrokozmoszokat a lehető legtöbb módon és eszközzel megvédelmezzék. Azzal, ahogy a templom vagy katedrális helyét kiválasztották, az alaprajzzal és a templomok belső beosztásával, a felületek mintázatával, a beszentelés ceremóniájával, Isten szimbolikus jelenlétével és így tovább.

Kapcsolódó idézetek

1. A katedrálisok is és az autók is tulajdonképpen az emberi biztonság és szabadság szuggesztív szimbólumai. A katedrálisok védelmet nyújtottak a hívőknek mind a fizikai, mind a lelki veszélyekkel szemben. Ezt teszik az autók is. A maguk hermetikusan zárt belső terében védik az embert a természet erőivel szemben, de védik lelkileg, pszichológiailag is azzal, hogy kizárják a külső világ zajait és gondjait, fizikai és társadalmi problémáit, és néhány percre-órára az egyedüllét szent meghittségét biztosítják nekik. Hankiss Elemér
2. A "szentség" tulajdonképpen Isten jelenlétét jelentette egy adott tárgyban, egy adott helyen vagy az ember életében. Isten jelenlétét egy profán világban. Az igazi, autentikus lét jelenlétét egy nem autentikus, nem igazi univerzumban. A szentelt hely tisztás volt az idegen világ vadonában; Isten hídfője ebben a világban. Ablak a transzcendenciára. Mikrovilág, amely az Isten jelenléte által a szabadság és a biztonság, az értelmes és autentikus lét tartományává vált egy idegen világban. Hankiss Elemér
3. A civilizáció élet és halál kérdése. Ez így kicsit fellengzősen hangzik, de valószínûleg igaz. Az emberek és emberi közösségek nem tudtak volna megélni ezen a bolygón, ha nem vették volna magukat körül - nem pusztán váraik, városaik és házaik falával, fegyverekkel, szerszámokkal, törvényekkel és intézményekkel, hanem - szimbólumok védőszféráival is: mítoszokkal és vallásokkal, hiedelmekkel és értékekkel, eszmékkel és teóriákkal, mûalkotások ragyogó csillagképeivel. Egyszóval, egy briliáns konstruktummal: civilizációjukkal. Hankiss Elemér
4. A kert védett enklávé, fallal vagy kerítéssel, illetve sövénnyel körülvett, zárt terület. Szentély, amelyben az idegen világ emberi világgá szelídült. A természetnek, illetve a külső világnak csak azokat az elemeit és lényeit engedjük be, azokat tûrjük meg benne, amelyekkel nem állunk hadilábon; amelyek kényelmünket szolgálják, és gyönyörködtetnek. Minden más élőlényt kizárunk belőle, vagy ha behatolnak, elpusztítunk. Hankiss Elemér
5. Ha az életnek célja van, hát az (...) csakis a természet rendje lehet, a körforgás, és nem létezik gyönyörûbb katedrális annál, mint amit Isten emelt. Alapja az anyaföld, oszlopai az erdők ősöreg fáinak vaskos törzsei, boltíves mennyezete pedig az ég kupolája, melynek rózsaablaka nem más, mint a sziporkázva ragyogó napkorong - az isteni arány tökéletes megtestesítője a világegyetem legtetején.
6. Tudod, mi a templom? Olyan hely (...), ahol hálát adnak az Istennek. Olyan hely, ahol az emberek kegyelemért esedeznek az Istenhez, bûnbocsánatot kérnek tőle és irgalmat... gondolj erre, és nézd a templomtornyot. Ladislav Fuks
7. Lenyûgöző annak az igyekezetnek és elszántságnak a látványa, amellyel az emberek az íratlan és írott történelem kezdetei óta körülvették és körülveszik magukat nemcsak barlangjaik, házaik és városaik falaival, nemcsak katedrálisaikkal és sportcsarnokaikkal, hanem mítoszok és vallások, filozófiák és tudományok, eszmék és illúziók, képzetek és mûalkotások szimbolikus szférájával is. Hankiss Elemér
8. A templomok az építészet lelki mûalkotásai is voltak, mert nem csak a helyi identitást testesítették meg, hanem egy másik valóságot is képviseltek, az istenit, amely a hétköznapi fáradságos munkát vette körül, és nyitott volt a jövőre, amikor majd elérkezik a mennyek országa. Karl Ove Knausgard
9. A középület nem elvont szimbólum, hanem részt vesz a mindennapi életben, s az időtlennel és az általánossal rokonítja. A templomban a világ és az élet általános értelme jelenik meg, a városházában a társadalom szervezete, a színházban pedig az élet, ahogy az emberek megélik.
10. Szeretném, ha nem külsőségekben teljesedne ki a világ, hanem a belső értékekben. Ami szerintem nem a templomok számától függ... hanem a családoktól, az oktatástól, a közösségektől.