A tendencia, hogy nagy erejû dolgokat hozunk létre, és ez előre nem látott következményekkel jár, nem a gőzgép vagy az MI feltalálásával kezdődött, hanem a valláséval. A próféták és teológusok hatalmas szellemeket hívtak életre, amelyeknek szeretetet és örömöt kellett volna hozniuk, ám időnként vérözönnel árasztották el a világot.

Kapcsolódó idézetek

1. A nagy emberek, akárcsak a nagy korszakok, robbanóanyagok, melyekben roppant erő gyülemlett fel; történeti és fiziológiai előfeltétele ennek az, hogy hosszú ideig gyûlt, halmozódott, takarékoskodott és megőrződött számukra az erő - és nem robbant. Óriássá nőtt a feszültség a tömegben, elegendő hát egy véletlen inger, hogy világra szólítsa a "zsenit", a "tettet", a nagy sorsot. Friedrich Nietzsche
2. Az igazán nagy változások a történelemben mindig észrevétlenül mentek végbe (és a változás útjában álló súlyos akadályok láttán ma ez az egyetlen, amiben bízhatunk). Előbb a próféták és apostolok szavai által, akiket esetleg megköveznek vagy kigúnyolnak képtelen nézeteikért. Azután az emberek szívében. Később a kisebb-nagyobb közösségek mindennapjaiban. Az elnyomó rendszereket nem szokás megdönteni. Ha fegyveres erőszak végez velük, bukásukat rendszerint még szörnyûbb elnyomás követi. A jövő nem ezekből a véres rögtönzésekből születik, hanem a szabadság kicsiny körei kezdenek tágulni, míg végül összeérnek.
3. Az óriási technikai haladás, a természettudományok eredményei, az az elképzelés, hogy ezek segítségével jószerivel mindent irányíthatunk és manipulálhatunk, magát az életet is, s az a tapasztalat, hogy a technika lelki és biológiai létében is befolyásolja az embert - mindez oda vezetett: nem is sejtett mértékben lerázhattuk magunkról azt a hiedelmet, hogy a természeti törvények és különösen az organikus folyamatok változhatatlanok.
4. A vallás szükségszerûen keletkezett és maradt fenn egy olyan embertelen világban, amely tömegméretekben tenyésztette a boldogtalanságot, ahol a szenvedő, kiszolgáltatott ember csak a halál utáni életbe, a természetfeletti jóvátételbe vethette reményei horgonyát.
5. Vannak dolgok, amelyek számunkra, emberek számára túl nagyok: a fájdalom, a magány és a halál, de a szépség, a fennköltség és a boldogság is. Ezért találtuk ki a vallást.
6. Az emberek azért mesélnek történeteket, hogy megbirkózzanak a félelmeikkel. Az összes mûvészet, mítosz, olyan alkotás, ami olyan érzést kelt, hogy irányíthatjuk azokat a dolgokat, amiktől félünk. A haláltól való félelem hozta létre a reinkarnációt. A gonosztól való félelem alkotta meg a jóakaratú Istent, aki a gonoszokat a pokolba küldi.
7. A vallás nem csak szeretetről szól. Az emberek lusták, sokszor csak enyhe kényszernek engedelmeskednek, vagy ha fenyegetik őket. Ezért aztán vallásaink szépen fel vannak szerelve ártó démonokkal, ördögökkel, sőt magával a Sátánnal is, amelyek ezeket a feladatokat megoldják. A dolgok a természetben is általában az ellentéteikkel együtt fordulnak elő. A jóval párosul a rossz, a széppel a rút. Istennek is kell legyen valamiféle ellentéte. Jeff VanderMeer
8. Ahelyett, hogy az ember a környezetében lévő érdekes állatokat, növényeket figyelné, és arra vigyázna, hogy ezek a saját érdekében mindig fellelhetőek legyenek, történeteivel elképzelt világokat teremt Istennel, angyalokkal, démonokkal, képletekkel, imaginárius számokkal, egészen kicsi atomokkal és nagy bumm-mal. Csányi Vilmos
9. Bizonyos szempontból az ember csúcsteljesítményének látom a vallást. Amikor kitaláltuk Istent, képességet teremtettünk magunknak, hogy figyelembe vegyük saját korlátainkat, és felruháztuk őt olyasfajta kényelmes kibúvókkal, amelyek lehetővé teszik, hogy azt higgyük, csak ennyi irányítással rendelkezünk. Az az igazság, hogy a legtöbb ember bizonyos mértékig élvezi a tehetetlenséget. Szerintem azonban igenis van hatalom a kezünkben, méghozzá akkora, hogy halálra rémít bennünket. Isten mint olyan, talán a legnagyobb ajándék, amit valaha is adtunk magunknak. A józan ész ajándéka.
10. A vallás véleményem szerint elsősorban és főképpen a félelmen alapul. Részben az ismeretlentől való rettegésről van szó, részben pedig, mint mondtam, arról a vágyról, hogy valami "idősebb testvér"-félét érezzünk magunk mellett, aki minden gondunkban, konfliktusunkban velünk van. Bertrand Russell