A természettudomány tiszta rendszer, ami nem ismeri az egyrészt-másrészt alternatívákat, és ezért fegyelemre, önuralomra szoktatja a kutatót.

Kapcsolódó idézetek

1. A természet tiszta rendszer, abban csak tiszta válaszok vannak. Szent-Györgyi Albert
2. A természetben semmi sem szabálytalan, összezavart, önkényes. Minden szabályos, egyöntetû és engedelmeskedik a felismert elveknek. John Hunter
3. A tudomány, kiemelten a természettudományos kutatás, nem egy különleges létforma (bár azért az is), hanem az ismeretek megszerzésének, értékelésének, továbbadásának és hasznosításának egy olyan jól kidolgozott és bevált módja, melyet az élet legtöbb területén sikerrel lehetne hasznosítani.
4. Tiszta formájában a tudomány nem foglalkozik felfedezései következményeivel. (...) A tudomány követőit kizárólag az igazság kiderítése foglalkoztatja.
5. A természettudomány legfőbb vonása annak tudatosítása, hogy nincs kitüntetett helyünk a Világegyetemben. John Gribbin
6. A természettudós modelljátékait úgy változtatgatja, úgy csiszolja, hogy azok mindig tükröznek valamit a rajta és társadalmán kívüli objektív valóságból. Ez a legfontosabb jellemzője a természettudományoknak. A vallások, bölcsen, nem foglalkoznak a bizonyítással, a hit elegendő és egyetlen feltétele tanaik elfogadásának. A hívő számára érdektelen bármiféle kicsinyes bizonyság. A vallás lényegét, a hit nagyszerûségét zúzná össze, ha hitünket kívülállók idegen feltételeinek vetnénk alá. Csányi Vilmos
7. Abból, amit a tudomány tanít nekünk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a természetben emberi léttől független rend van, olyan értelmes rend, amelynek a természet és az ember alá van rendelve. Max Planck
8. A természet új és új feladatot állít a kutató elme elé: a már ismert még ismeretlen, de megismerhető jelenségek felé tár ablakot. Így válik a megismerés végtelen folyamattá, amely egyszersmind az ember szakadatlan diadalának sorozata.
9. A természet a természetéből adódóan nem hibázik - csak teszi, amit tesz.
10. A természettudomány szolgál az emberiség fejlődésének legjobb mércéjéül; csak amennyire az ember a természetet ismeri, annyira ismeri önmagát. Christian Friedrich Hebbel