A testünkben valamilyen megbetegedés formájában tör felszínre az, amit a tudat szintjén elnyomunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életet a szenvedés és a halál tudatán keresztül érzékeljük, és hogyha ezt kikapcsoljuk, akkor ebből egy elmebeteg emberi lény bontakozna ki.
2. Ahogy a tudásunk nő, úgy a testünk állapota romlik.
3. A betegség csak úgy "ránk tör". Mintha egy kiszámíthatatlan merénylő sújtana le ránk véletlenszerûen és felfoghatatlanul. Barabási Albert-László
4. A testi betegség általában látható tünetekben mutatkozik meg: kiütéssel vagy lázzal jár, esetleg feldagad arcunk, kezünk, lábunk. És mindig kíséri valamiféle fájdalom vagy kellemetlenség, amit a beteg érez, és amiről panaszkodni tud. Az elme betegségeinek, funkciózavarainak azonban nincsenek ilyen könnyedén értelmezhető fizikai jelei. A betegség áldozata a baj lefolyása után szakasztott ugyanolyan lesz, mint annak előtte volt. Gyakran pedig (...) egyáltalán nincsen tudatában betegségének.
5. A fájdalom néha olyan erővel vértez fel bennünket, amiről nem is tudtuk, hogy bennünk van.
6. Egy szervezet addig marad egészséges, amíg tudata ellátja és hordozza valamennyi testrészét és szervét. Ahol visszavonul, mert nem akar többé szembenézni az adott szerv által képviselt témával, betegség alakul ki. Ezért is lehetséges a betegségek tüneteiből a háttérbe szorított tudati témára és az ehhez tartozó életfeladatra következtetni. Ha valaki kiszorít bizonyos témákat, kérdéseket az életéből, egyre több beteg rész keletkezik benne és egyre nehezebb lesz az élete. Ha a tudat egészen kivonul egy adott területről, mert az érintett teljes mértékben felad egy problémát, a szerv felmondja a szolgálatot és ki kell cserélni - vagy szó szerint, vagy csak a funkciójában. Ha a lélek egészen kivonul a testből, halálról beszélünk, ami gyakran már az érintett életében, fokozatosan bekövetkezik.
7. Van egy olyan szintje a fáradtságnak, amikor az ember teste fáj, mintha megütötte volna magát. Ben H. Winters
8. Eljön az a pillanat, amikor meg kell állnunk, mert ráébredünk, hogy többé nem a saját energiánk visz előre bennünket, hanem valami tehetetlenségi erő sodrásába kerültünk. Mint egy lejtőn.
9. Némelyik érzés annyira erős, bizonyos veszteségeinknek akkora jelentőségük van, hogy a szívünk - nem az, amelyik dobog, hanem amelyikkel érzünk - nem tudja tárolni, így a test szívja fel a csapást.
10. A betegség az életet eszközzé alázza. A gyógyulás, vagy a túlélés eszközévé. Nógrádi Gergely