A tolvaj mindig remélheti, hogy titokban marad a cselekménye, s hogy megmenekülhet a rajtaérés gyalázatától, - mig a koldusnak, nyilvánosság előtt történvén a kéregetése, nincs reménye, hogy elkerülhesse szégyenét.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember (...) sohasem tagadhat meg legalább egy krajcárt egy koldustól; és annak, aki szükséget szenved, bizonyosan igen fájdalmas, sőt keserû érzés egy tehetős embertől az olyan gyakori mentegetődzést hallani: "nincs semmi nálam" - mintha nem lenne a legelfoglaltabb embernek is annyi ideje, hogy némi pénzt vegyen magához. Széchenyi István
2. Aki rosszat tesz, és arra számít, hogy a dolog titokban maradhat, mindig elszámítja magát. Hiszen folyton gyötri a félelem: "Most aztán minden kitudódik! Most elkapnak és megbüntetnek!" Így a gonosztevő állandó rettegésben él, nincs többé öröme semmiben. Johanna Spyri
3. Adjon az Isten jó szivet, S éljen vele békén a gazdag, Õ rendben van, s leghelyesebb, Amit tehet, az, hogyha hallgat. De aki, mint én, koldus, annak Türelmet, Ég, adj azt neki! Aki jól járt, a többinek Van mibe mit aprítani. Francois Villon
4. Kit megraboltak gonosz tolvajok, Tolvaját lopja meg, ha mosolyog; De önmagát kétszer rabolja meg, Ki vesztésén mód nélkül kesereg. William Shakespeare
5. Kit megraboltak gonosz tolvajok, Tolvaját lopja meg, ha mosolyog; De önmagát kétszer rabolja meg, Ki vesztésén mód nélkül kesereg. William Shakespeare
6. A szegény megőrizheti vele született nemes érzületét, a koldus soha. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
7. Minden tolvaj arról álmodik, hogy tapsvihar közepette hagyja el a tetthelyet, miközben vakuk villognak a szemébe. Boldogan, nyugodtan, határozottan és szerelmesen. És legfőképp, minden gyanú felett.
8. A bûn sosem kerüli el büntetését (...). De a büntetés néha titkos. Agatha Christie
9. Nálunk, ha valaki nem tolvaj: hát ostoba, s a becsület nem a becsületességben van; a becsület az, ha mások előtt kérkedhetik az ember. Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
10. Sokkal biztonságosabb koldulni, mint lopni, de sokkal jobb érzés valamit elvenni, mint kikönyörögni. Oscar Wilde