A történelem jelentősége elsősorban abban áll, hogy amennyiben nem tudunk tisztába kerülni a múltunkkal, úgy óhatatlanul félreértjük a jelenünket. Elvétjük a lényeges dolgokat, és képtelenek vagyunk azokat a saját helyükön kezelni. Ezzel szemben, ha a múlt felé fordulunk, bölcsebbé válhatunk, és azokat a kihívásokat és nehézségeket is könnyebben tudjuk majd értelmezni, amelyekkel a jelen szembesít bennünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Történelemmel foglalkozni nem csak azért fontos, hogy megtudjuk, mi történt a múltban, hanem azért is, hogy tudjuk, milyen irányba terelhetjük a jövőt. Finy Petra
2. A történelem megértéséhez nem elég tudni neveket, évszámokat és helyeket; biztos vagyok benne, hogy közületek sokan már ismerik mindezt. Ehelyett azokat a különböző értelmezéseket kell megérteni, amiken a történelmi események az évszázadok folyamán átmentek. Csak így szerezhetünk olyan rálátást, ami kiállja az idők próbáját. Claudia Gray
3. A történelem segít felismerni a mintázatokat és igazságot tenni. Körvonalazza számunkra azokat a kereteket, melyeken belül szabadságunkat biztosíthatjuk. Pillanatokat mutat meg, amelyek mindegyike más, de egyik sem teljesen egyedi. Ha az egyik pillanatot megértjük, meglátjuk, hogyan lehetünk egy másik pillanat társteremtői. A történelem lehetővé teszi, hogy felelősséget vállaljunk - ha nem is mindenért, de valamiért. Timothy D. Snyder
4. Természetesen fontos, hogy a múlttal is foglalkozzunk, megpróbáljuk azt megérteni és elrendezni magunkban, amennyire lehetséges és amennyiben az segít nekünk - de a helyzetünk kulcsa mégis csak a jelenben és a mi kezünkben van. Pál Ferenc
5. A történelem halhatatlansága szükségszerûen nem a múlttól, hanem a jövő emlékezetétől függ, mert a múlt csak akkor létezik, ha a jövő nemzedékek emlékeznek még rá. Tehát történelem csak akkor van, ha azt a következő nemzedék megismeri. Janne Teller
6. Sokan úgy gondoljuk, hogy a múltunk nélkül nem ér a jelen semmit. Egy ponton mindannyiunknak választania kell, vagy lépnünk egyet az új felé. Mindenkit kísért a múltja. A múltunk az, ami formál minket. A múltunk felszínre tör, újra meg újra, meg újra. Nem szabad elfelejteni: a legfontosabb az, amit ma élünk.
7. Az a legjobb, ha a múltat a múltban hagyjuk, ha továbblépünk. Tanulunk belőle. Ha nem tanulunk a hibáinkból, akkor egy olyan jövőbe lyukadunk ki, amit sosem választanánk. A múlt már megíródott, nem változtathatunk rajta, megtörtént, ami megtörtént. De a jövőről még dönthetünk a jó vagy rossz irányba.
8. A történelem rálátást kínál a dolgokra. Megértést. Az utánunk jövő nemzedékek sokkal világosabban láthatják a mi korunkat. Persze, csak ha akarják. Visszatekintve érthetőbbé válnak még az olyan dolgok is, hogy mitől tartott két hétig, két hónapig, két évig vagy akár kétszáz évig egy háború. Az utódaink már világosabban fogják látni, hogy a döntéseink közül melyik volt a helyes, és melyik a helytelen. Amikor tombol a harc, akkor még a legjobb emberek sem mindig tudják, mi a jó és mi a rossz. Kate Mosse
9. A múlt saját élettörténetünk értelmezése. Kiemelünk bizonyos meghatározónak vélt eseményeket, elfelejtünk másokat. De ez a kirakott kép itt-és-most van a fejünkben, a múlt emlékei csupán illusztrációi annak, hogy minek hisszük magunkat. Szendi Gábor
10. Múltunk márpedig nem befejezett! Átírható, értelemmel betölthető, jelentőséggel felruházható, hogy a végén a múltunk (ön)értékelése elvezessen a jelen önbecsüléséhez és a jövő önbizalmához.