A történetek nem érnek véget (...), és ez ellentmond a tisztességes befejezés iránti vágyunknak. A lezárás csupán mítosz: azért ennyire népszerû elképzelés, mert jól illeszkedik ahhoz a mélyen gyökerező igényünkhöz, hogy tapasztalatainkat történetekké kerekítsük.

Kapcsolódó idézetek

1. A történetek nem érnek véget. Amíg csak élünk, folytatódnak. Az ember egyszerûen kénytelen folytatni a dolgait. Lapoznia kell, új fejezetet nyitni, megtudni, mi minden vár rá legközelebb, és őszintén remélni, hogy bármi is jön, nem lesz túl durva. Még ha odabent, a lelke mélyén tudja is, hogy nagy valószínûséggel az lesz. Darren Shan
2. Minden olyan gyorsan változik, és sokszor időnk sem marad a búcsúzásra. Pedig mindennek kell egy lezárás. Az a bizonyos pont a történet végére.
3. A történetek sosem zárulnak le, hanem jóval az után is folytatódnak, hogy mi pontot teszünk a végükre. Jón Kalman Stefánsson
4. Amikor elmesélünk valamit, saját törvényeink szerint tesszük, de úgy, hogy nyitva hagyunk egy ajtót. Változatot írunk, de sosem véglegeset. És talán reméljük, hogy valaki majd meghallja a csöndeket, és folytatódhat a történet. Jeanette Winterson
5. A történeteknek soha nincs vége, mindössze szétválnak, és külön utakon folytatódnak. Magunk pedig kiszállunk belőlük, és nem tudjuk, mi fog történni később.
6. Mítoszok folyamatosan születnek, természetesen, vagy mesterségesen. Sokféle mítosz jön létre a családitól az iskolai közösségig, foglalkozási legendák, hőstettek megtörtént vagy kitalált, sőt céltudatos tévútra vezetési céllal.
7. Nem viselem el, ha egy történet befejezését nem tudhatom meg. Végigolvasok mindenféle jelentéktelenséget - ha egyszer belefogtam - pusztán lázas mohóságból, hogy bekebelezhessem a lezárást - akár édes, akár fanyar -, s bevégezzem, amit elkezdenem sem kellett volna.
8. Saját születésünket anélkül asszisztáljuk végig, hogy világos képeket őriznénk meg róla, és hiába éljük át, a halálunkat sem tudjuk elmesélni. Ha ez igaz, akkor torzónak kellene látnunk az életünket: szakadozott a kezdete és nyitva marad a vége. Mégsem így van. Ragaszkodunk az olyan egyenes vonalú történethez, amelynek van eleje és vége. Szeretjük a kerek anekdotákat. Szeretjük, ha egy történet tart valahová, ha okulhatunk belőle, vagy mulathatunk rajta. Nem kívánunk tudomást venni arról, hogy az életnek nincsen világos iránya, tökéletes lezárása, ezért inkább félrenézünk, belefeledkezünk a sok apró, de mégis fontos dologba, a szép és értékes eseményekbe, amelyekre világos kezdettel, véggel rendelkező rövid történetekként gondolunk. Készítünk hozzájuk egy fotót, és kirakjuk a Facebookra. Jannah Loontjens
9. Abszolút nem osztom azt a véleményt, miszerint ami egyszer lezárult, azt örökké le kell zárni, a múltat a hátunk mögött kell hagyni. A múltunk a jelenünk része. Ott van a gondolkodásunkban, az érzelmeinkben, húzzuk magunk után, és sok mindent felhasználhatunk belőle a későbbiek során.
10. Az emberek mindig jobban szeretik a merész fedősztorikat, bármilyen képtelenek is, mint a hétköznapi élet rideg valóságát. Még akkor is, ha saját szemükkel látják ez utóbbit. Dov Alfon