Ugrás a tartalomra
A törvények rendszerint olyanok, hogy nem lehet a segítségükkel meggátolni mondjuk egy bombarecepteket közlő weblap fenntartását - és valószínûleg nem is kell. Az éppen elég, ha a weblapnak helyet adó Internetszolgáltató a felhasználók nagy többségével egyetértésben úgy dönt, hogy az ilyesmi megengedhetetlen, és eltávolítja a kérdéses információkat. Jobb esetben az utcák sem azért biztonságosak, mert minden sarkon ott áll a rendőr, hanem azért, mert a járókelők is meg vannak róla győződve, hogy mi engedhető még a szabadságjogok nevében, és mi nem.
Kapcsolódó idézetek
-
Az internet az elmúlt évtizedek legnagyobb találmánya, a valódi sajtószabadság és demokrácia egyetlen garantált helyszíne, a fogyasztó által alakított médiatartalmak fellegvára. Hasznos, jó, izgalmas, mi lenne velünk nélküle. De vajon tényleg annyira természetes dologként kell kezelnünk a durva támadásokat? Egy közszereplőnek valóban mindent el kell viselnie? Azt hiszem, nem. Félreértés ne essék, a kritika, mint olyan, nem zavar. Sőt kifejezetten jól jön akkor, amikor a gyarló ember túlságosan el van foglalva magával. Léleképítő érzés néha szembesülni azzal, hogy az, amit létrehozok, legyen írott vagy beszélt szöveg, hatással van az emberekre. Megmozgatja, válaszra sarkallja őket, reakciót vált ki belőlük. Fontos pillanat ez egy tartalom-előállító iparos életében, mert szembesíti a felelősségével. A nettó gonoszság, az aktív hazudozás, a szándékos mocskolódás viszont nem esik ugyanebbe a kategóriába. Mert attól, hogy az ember nyilvános szakmát választott, még ember marad. Úgy is, mint mindenki mással egyenrangú élőlény.
D. Tóth Kriszta
-
A média valamilyen szinten mindenkinek beszivárog az életébe. Úgy gondolom, hogy minél inkább városban él az ember, annál inkább kap belőle. A lényeg csak az, hogy ne fogadjunk el mindent úgy, ahogy egy adott forrásból kapjuk. Szerencsére az internet teli van lehetőségekkel, ha valamit megkérdőjelezünk, akkor ott utánaolvashatunk.
Felméri Péter
-
Én demokráciában élek. Nem kell attól félnem, hogy a legjobb barátaim jelentéseket írnak rólam. Nem kell attól sem félnem, hogy egy írásomért majd bebörtönöznek. És attól sem kell félnem, hogy a szabadságért fegyvert kellene ragadnom. Sok vérlázító dolog történik ma az országban, de mégis semmi ahhoz képest, amiben apa élt, amiben a szüleink vagy a nagyszüleink éltek. Mi szabadok vagyunk. Magunk élhetjük és uralhatjuk az életünket. Nem kell szerelem és börtön között, szabadság és élet között választanunk.
-
Az internet nem más, mint a létező legalattomosabb eszköz a világon. A szabályozás nélkül, parttalanul és szûretlenül áradó sokaság elsöpri azokat, akik esetleg jobban tudnák. Senki nem tudja jobban, mint a másik, így azok álláspontja talál széles körû elfogadásra, akik könnyen érthetően és elég penetránsan, vagy éppen karizmatikus módon képesek megfogalmazni az üzenetüket.
Erlend Loe
-
A legbiztosabb védekezés a terrorizmussal szemben, ha nem hagyjuk magunkat terrorizálni. Fel kell ismernünk, hogy a terrorizmus csupán egy az élet - amúgy sem túl gyakori - kockázatai közül. Tovább harcolnunk kell azon politikusok ellen, akik a félelem ürügyén próbálnak megfosztani bennünket szabadságjogainktól, fokozván a biztonsági cirkuszt, amely pazarolja a pénzt, ugyanakkor nem leszünk tőle nagyobb biztonságban.
Bruce Schneier
-
A hackelés (...) nem eredendően informatikai dolog - mindenhol létezik, ahol szabályok vannak. Egy rendszer meghackeléséhez az kell, hogy jobban ismerd a szabályait, mint azok, akik megalkották vagy mûködtetik, illetve kihasználd a sebezhető pontokat, melyek abból fakadnak, hogy a rendszer tényleges mûködése eltér attól, ahogyan ezeknek az embereknek a szándéka szerint mûködnie kellene, vagy elérhető, hogy eltérjen. Amikor kihasználják a jogalkotó szándéka ellenére meglévő lehetőségeket, a hackerek nem megsértik a szabályokat, hanem a maguk igaz valójában mutatják be és kezelik őket.
Edward Snowden
-
Legalább a saját szabályait tartsa be az ember! A törvények azért vannak, hogy megszegjük őket, de nem a saját szabályainkat!
-
Kevés dolog van a XXI. században, ami sértőbb volna annál, mint hogy megvonják valakitől az információ-hozzáférés lehetőségét. El lehet venni egy embertől a szabad választásokat, a demokráciát, el lehet venni a szabadságjogai nagy részét, de nem vehetik el a kommunikációs eszközeit, melyeket használ és ismer. Senki sem fog önként sötétben maradni, elvágva mindentől és mindenkitől.
-
A rendőrség, tulajdonképpeni funkcióját tekintve, egy szabad társadalomban anomália. Jelentős hatalommal látják el ugyan a végrehajtó hatalom rendszerében, ezt a hatalmat azonban csak vonakodva és korlátok közé szorítva adják meg neki. Hatalma, sajátos formáit tekintve - az egyének letartóztatásához, felkutatásukhoz, őrizetbe vételükhöz és ellenük erőszak alkalmazásához való jog -, félelmetes, ahogyan képes a szabadságot szétrombolni, a magánszférába betörni, az egyénekre váratlanul és közvetlenül hatást gyakorolni. Ráadásul ez az óriási hatalom, szükségképpen, a bürokrácia legalacsonyabb szintjén elhelyezkedőkhöz delegált, akik a legtöbb esetben ellenőrzés és felügyelet nélkül gyakorolják azt.
-
Szabad-e egyáltalán bizonyos típusú vélemény megjelenését, bármilyen megfontolásból, csökkenteni, ha ez a szólásszabadság részleges korlátozásával jár? Erre a kérdésre ma már véleményem szerint könnyû megadni a választ: igen. Lehet, hogy pár évvel ezelőtt ez még valódi dilemma volt, de ma, az információs háborúk világában (...), amikor az információt egyes államok és más csoportok fegyverként használják, hogy azzal tényleges fegyveres konfliktust szítsanak, ez nem lehet kérdés.
Krekó Péter