A tudományok, amelyek mindegyike a saját útját járja, ez idáig nem sokat ártottak nekünk; ám egy napon sor kerül majd a széttagolódó tudás mozaikköveinek összeillesztésére, és ennek következtében egy olyannyira rémséges valóságra fogunk rálátni, hogy vagy eszünket vesztjük e feltárulkozástól, vagy egy új sötét kor békéjébe és biztonságába menekülünk a végzetes felvilágosodás elől.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden ránk vonatkozó titkos tudás itt lebeg az orrunk előtt, csak képtelenek vagyunk kihámozni belőle a lényeget. Utólag, ha már megtörtént a baj, sokkal bölcsebbek vagyunk. Valósággal tobzódunk az addig elhanyagolt, jelentéktelennek hitt, de egyszeriben nagyon fontossá váló részletekben, és ezek jobban passzolnak egymáshoz, mint egy római mozaik kődarabkái.
2. A valóságban a tudomány maga is sokkal inkább egy nagy rendetlenség, ami szeszélyesen, szakaszokban halad előre, időnként zsákutcába jut, máskor pedig a legváratlanabb eredményeket produkálja.
3. Mit szólna akkor, ha a tudomány lehetőséget kínálna arra, hogy megtudjuk az igazat a halál utáni életről? Akarná látni a bizonyítékokat? A legtöbb ember erre a kérdésre azonnal igennel válaszolna. Nem gondolnák végig, hogy ez a tudás örökre megváltoztatja őket, mindent más színben tüntetne fel, ami fontos volt a számukra; fényében másként értékelnék addigi törekvéseiket és céljaikat. Tegyük fel, hogy a kiderített igazság idegesítő. Félelmetes. Vajon maga meg akarná ismerni? Még akkor is tudni akarná az igazat, ha nem felemelő, hanem iszonyatos? Mi van akkor, ha nem élvezetes, hanem rettenetes? Ha legalább olyan mértékben külön, idegen és döbbenetes, mint amennyire megvilágosító? Dean Ray Koontz
4. Mivel a tudomány meg akarja érteni, milyen a világ, és nem azzal foglalkozik, hogy milyennek szeretnénk látni, az eredményei sokszor nehezen érthetők és nem nyújtanak kielégülést. Időnként arra ösztökél, hogy rendezzük újra a dolgokat a fejünkben. Vannak persze nagyon egyszerû tudományos ismeretek is. A komplikáltság oka a világ bonyolultsága - vagy a miénk. Amikor elhárítjuk magunktól, mondván, hogy ez nekünk túl nehéz (mert valószínûleg rosszul tanítottak az iskolában), egy kicsivel mindig csökkentjük az esélyünket, hogy a saját kezünkbe vehessük a jövőnket. A jogainkat csorbítjuk meg, és az önbizalmunk is meggyengül. Carl Sagan
5. Ha egyszer feltárult előttünk az igazság látványa, rettenetesen sekélyesnek fog feltûnni addigi világunk. Abban a látványban se logikus nincsen, se logikátlan. Se jó, se rossz. Minden eggyé van benne olvadva. És a fúziónak mi magunk is részesei vagyunk. Túllépünk a testünk szabta kereteken, létezésünk metafizikaivá válik. Intuíció lesz belőlünk. És miközben ez csodálatos érzés, bizonyos értelemben reménytelen is. Mégpedig azért, mert szinte a legeslegvégén megvilágosodik előttünk, mennyire jelentéktelen, mennyire mélységet nélkülöző volt eddigi életünk. És elborzadunk, hogy miként voltunk képesek egyáltalán elviselni. Murakami Haruki
6. A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul. És aztán valahogy, valószínûtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét helyre áll.
7. Az ujjaim sorra eleresztenek mindent, amit ismerni vélek. A bizonyosság fontos, de jó eséllyel eltakarja elménk elől az igazság fényét. David Owen Russell
8. Bár még természetét a változásnak nem, csak tényét sejtjük. Nem tudni, hogy ridegebb szürke monotóniát, vagy színgazdag drámai borzalmakat érünk-e. Részei sorban lejárnak a kornak, el hol itt, hol ott akad, s minden megoldás (érezzük mi is idegeinkben) ideiglenes. Rakovszky Zsuzsa
9. Vannak igazságok, amiket ismerünk, de nem mondunk ki. Még magunknak sem, a sötétben, ahol mindnyájan egyedül vagyunk. Vannak emlékek, amiket látunk, és mégsem látunk. Elkülönülő dolgok, elméletivé válók, jelentésüktől megfosztottak. Vannak ajtók, amiket ha kinyitunk, sosem csukódnak be többé. Mark Lawrence
10. Régebben szerettem azt gondolni, hogy meg tudom különböztetni a jót a rossztól. Hogy valami vagy fekete, vagy fehér; vagy igaz, vagy hamis. Míg egy nem túl szép napon a színek összemosódtak, szürkébe borult a világ. És azóta egyszerûen nem tudom, hová lépek, és mi a helyes. Laurell Kaye Hamilton