Ugrás a tartalomra
Mit szólna akkor, ha a tudomány lehetőséget kínálna arra, hogy megtudjuk az igazat a halál utáni életről? Akarná látni a bizonyítékokat? A legtöbb ember erre a kérdésre azonnal igennel válaszolna. Nem gondolnák végig, hogy ez a tudás örökre megváltoztatja őket, mindent más színben tüntetne fel, ami fontos volt a számukra; fényében másként értékelnék addigi törekvéseiket és céljaikat. Tegyük fel, hogy a kiderített igazság idegesítő. Félelmetes. Vajon maga meg akarná ismerni? Még akkor is tudni akarná az igazat, ha nem felemelő, hanem iszonyatos? Mi van akkor, ha nem élvezetes, hanem rettenetes? Ha legalább olyan mértékben külön, idegen és döbbenetes, mint amennyire megvilágosító?
Kapcsolódó idézetek
-
Ha az ember meglátja az igazságot, ha nem csupán hisz benne, hanem valóban átéli és megtapasztalja, hogy létezik élet a halál után, értéktelenné válik a szemében mindaz, amit addig értékesnek hitt, jelentéktelenné mindaz, amit fontosnak tartott. A tudáshoz, az igazsághoz vezető sötét, elrejtett ösvény fényes, kivilágított sugárúttá változik előtte. Ha a valóság kiderül, vége lesz az általunk ismert világnak.
Dean Ray Koontz
-
A halál olyan, mint valami rejtélyes dolog, egy folyamatos kérdés, ami még a legboldogabb napjainkban is foglalkoztatja gondolatainkat. Ha végül úgyis meg kell halnunk, akkor mi értelme van az életnek? Minden embert ez a kérdés foglalkoztat, erre keres választ. (...) És ha meg is találjuk rá a választ, az még nem jelenti, hogy valaminek a birtokában vagyunk, hanem azt, hogy attól kezdve szabadon élhetünk.
Susanna Tamaro
-
Az igazság nem félelmetes. Az embereknek, ha már megértették, a következményeivel együtt, és tudják, hogy nem rejtegetnek előlük valami fontosat, többé nincs okuk félni. Az igazság akkor rémisztő, ha úgy gondoljuk, hogy csak egy részét ismerjük. Márpedig (...) a hatalmon levők szeretik, ha az emberek félnek. Így igyekeznek minél jobban rátelepedni az igazságra, illetve úgy kiszínezni vagy megszûrni azt, hogy félelmetesnek tûnjék. Ha nem kellene félnünk attól, hogy bizonyos tényeket elrejtenek előlünk, akkor a már ismert tényekkel is könnyebben megbirkóznánk.
Mira Grant
-
A tudomány arra kíváncsi, hogy milyen a világ valójában, és nem arra, hogy mitől érezzük jól magunkat. Ezzel szemben sok tudománytalan elképzelés azt keresi, hogy miben esik jól hinni, és nem azt, hogy mi az igazság.
Carl Sagan
-
Minden titok. Az élet és a halál titka megfejthetetlen. Megnyílik, ha akarod, de ahhoz oda kell adnod magadból sokat. Ha az ember ebbe az egyetlen bizonyosságba belegondolna, lerakná a nagyképûség, az önzés, a feneketlen hiúság fegyvereit. Ha tudnánk, hogy mikor van vége, biztosan másképp csinálnánk sok mindent. Nem biztos, hogy jobban, de igyekvőbben.
Schäffer Erzsébet
-
Szeretném hinni, hogy ha meghalok, valamiképpen mégis tovább élek, lényem gondolkodó, érző és emlékező része tovább létezik. Bármennyire is szeretném azonban ezt hinni, a halál utáni életet kinyilatkoztató kultúrák ősi és világszerte elterjedt tanítása ellenére semmi olyasmit nem tudok, ami arra utalna, hogy ez több lenne hőn óhajtott vágyakozásnál.
Carl Sagan
-
Megdöbbent, mennyire hiányos az engem körülvevő valódi világról megrajzolt tudományos kép. Rengeteg tényszerû információt közöl, a tapasztalatainkat lenyûgöző rendszerbe szedi, azonban rémesen hallgat minden olyan dologról, ami igazán közel van a szívünkhöz, ami ténylegesen számít. Egy szót nem mond a pirosról és kékről, a keserûről és édesről, a fizikai fájdalomról és fizikai élvezetről; semmit nem tud a szépről és a csúnyáról, Istenről és az örökkévalóságról. A tudomány néha úgy tesz, mintha ezeken a területeken is lennének válaszai, de a válaszok időnként annyira ostobák, hogy nem is jut eszünkbe komolyan venni azokat.
Erwin Schrödinger
-
"A tudomány hatalom." Sőt: a tudás boldogság, mert akinek széleskörû és mélységes tudása van, az megkülönbözteti az igazi célt a hamistól, a magas rendû dolgot az alacsonytól. Aki megismeri az emberi haladás útján született gondolatokat és cselekedeteket, mintegy érzi az emberiség szívverését az évszázadokon keresztül. És aki ezen ütőérlüktetésből nem érzi ki az ég felé törekvés vágyát, az előtt az élet összhangja örökös sötétségbe van temetve.
Helen Keller
-
Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerû. Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk. Iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben. Az ismertben.
-
Mivel a tudomány meg akarja érteni, milyen a világ, és nem azzal foglalkozik, hogy milyennek szeretnénk látni, az eredményei sokszor nehezen érthetők és nem nyújtanak kielégülést. Időnként arra ösztökél, hogy rendezzük újra a dolgokat a fejünkben. Vannak persze nagyon egyszerû tudományos ismeretek is. A komplikáltság oka a világ bonyolultsága - vagy a miénk. Amikor elhárítjuk magunktól, mondván, hogy ez nekünk túl nehéz (mert valószínûleg rosszul tanítottak az iskolában), egy kicsivel mindig csökkentjük az esélyünket, hogy a saját kezünkbe vehessük a jövőnket. A jogainkat csorbítjuk meg, és az önbizalmunk is meggyengül.
Carl Sagan