Ugrás a tartalomra
Ha egyszer feltárult előttünk az igazság látványa, rettenetesen sekélyesnek fog feltûnni addigi világunk. Abban a látványban se logikus nincsen, se logikátlan. Se jó, se rossz. Minden eggyé van benne olvadva. És a fúziónak mi magunk is részesei vagyunk. Túllépünk a testünk szabta kereteken, létezésünk metafizikaivá válik. Intuíció lesz belőlünk. És miközben ez csodálatos érzés, bizonyos értelemben reménytelen is. Mégpedig azért, mert szinte a legeslegvégén megvilágosodik előttünk, mennyire jelentéktelen, mennyire mélységet nélkülöző volt eddigi életünk. És elborzadunk, hogy miként voltunk képesek egyáltalán elviselni.
Kapcsolódó idézetek
-
Illúzióink száma talán éppoly végtelen, mint az emberek kapcsolata egymás közt, vagy mint az embereké a dolgokhoz. És valahányszor az illúzió eltûnik, vagyis ha a lényt vagy a tényt olyannak látjuk, amilyen rajtunk kívül, a valóságban, különös érzés támad bennünk: félig sajnáljuk az eltûnt ábrándképet, félig kellemesen meglep az újdonság, a reális tény.
Charles Baudelaire
-
Ha az ember meglátja az igazságot, ha nem csupán hisz benne, hanem valóban átéli és megtapasztalja, hogy létezik élet a halál után, értéktelenné válik a szemében mindaz, amit addig értékesnek hitt, jelentéktelenné mindaz, amit fontosnak tartott. A tudáshoz, az igazsághoz vezető sötét, elrejtett ösvény fényes, kivilágított sugárúttá változik előtte. Ha a valóság kiderül, vége lesz az általunk ismert világnak.
Dean Ray Koontz
-
Az igazság gyönyörûsége teljességgel addiktív; az ember szenvedéllyel, és majdhogynem kétségbeesve törekszik arra, hogy ismét átélje a következetes gondolkodás tökélyét és azt az érzést, amikor a gondolatai teljes összhangban állnak a megfigyeléseivel. Az igazság még akkor is ébren tart minket, amikor teljesen kifáradtunk; akkor is szenvedéllyel tölt el, amikor csendben, mozdulatlanul kell maradunk; a puszta arcokat ködbe borítja, az igazi elméket pedig felnyitja; leradírozza a világról mindazt, ami kicsinyes és sekélyes, és feltárja a valódi mélység összes dicsőségét és rettenetét.
Stefan Molyneux
-
Az élet valóságát akkor látjuk igazán, ha nem a magunk szenvedése vonja el a figyelmünket, az erőnket. Ha eggyé válunk a mások szenvedésével. Mert a mulandó boldogság mögött, az élet felszíne mögött valami ősi és hatalmas létezik, és bármi is az, a fájdalom útján érhető el.
Száraz Miklós György
-
Talán a látszatra tökéletes, pezsgő, kiteljesedő élet is ugyanolyannak érződik. Csalódásból, monotóniából, fájdalomból és rivalizálásból áll, időnként csodával és szépséggel megspékelve. Talán csak ennek van értelme: egy világnak lenni, önmagunk tanújaként.
Matt Haig
-
Milyen fura az élet, nem? Vakítóan fényesnek és abszolútnak látunk valamit, készen állnánk mindent eldobni, csak hogy a mienk lehessen, aztán eltelik egy kis idő, vagy más szögből vizsgáljuk meg, és lám, megdöbbentően fakó. Nem értjük, mit is láttunk benne korábban.
Murakami Haruki
-
Nyitogattuk az érzékelés kapuit, kiderült, hogy a dolgokat másképpen is lehet látni, hogy mindennek sokkal több aspektusa és rejtélyes összefüggése van, mint gondoltuk, hogy valóság és nem-valóságnak hitt valóság határai átjárhatók, hogy az idő talán mégsem lineáris, sőt kérdéses, hogy egyáltalán van-e. Megpróbáltunk kilépni szûkös önmagunkból, nem akartuk elhinni, hogy a világ csak annyi, amennyit véges testünkben és szellemünkkel felfogni képesek vagyunk.
Lángh Júlia
-
Mivel voltaképpen a véletlen gyermekei vagyunk, a Föld, a világegyetem nélkülünk is meglett volna egészen az idők végezetéig. Elképzelhetetlen kép ez, egy üres, végtelen, magányos, elvileg hasznavehetetlen világegyetem képe; ezt semmilyen értelem nem tudná felfogni, a végtelen káoszt, az élettől megmagyarázhatatlan módon megfosztott ûrt. Lehet, hogy vannak más, a mi ismereteink számára hozzáférhetetlen világok, amelyek így, ilyen felfoghatatlanul léteznek. A káosz iránti vonzódást néha megsejtjük lelkünk legmélyén.
Luis Bunuel
-
Kevés olyan jó dolog van, mint az az emelkedett és felszabadító érzés, hogy van egy ötleted, amely talán beválik. Egy számítás, amely végül helytállónak bizonyul. Egy megérzés, hogy miképp is mûködhet az, amit korábban nem értettünk. A boldogságnak egy alig tudatosuló, könnyed, mégis mindent átható érzése ez, olyan, mintha az ember hirtelen jól érezné magát a világban.
Carlo Rovelli
-
Vannak igazságok, amiket ismerünk, de nem mondunk ki. Még magunknak sem, a sötétben, ahol mindnyájan egyedül vagyunk. Vannak emlékek, amiket látunk, és mégsem látunk. Elkülönülő dolgok, elméletivé válók, jelentésüktől megfosztottak. Vannak ajtók, amiket ha kinyitunk, sosem csukódnak be többé.
Mark Lawrence