A tükörben az arc nem fél az ablakban a lány még kér baráti tor a lány él s kiált odakint csak rám várt.

Kapcsolódó idézetek

1. A lány némán ült mellettem; az ablakon keresztül fények és árnyak vetültek az arcára. Olykor ránéztem, és újra eszembe jutott az első este, amikor megismertem. Az arca most komolyabb volt, egy kissé idegenebb, mint az imént, de nagyon szép - igen, ez volt az az arc, amely akkor megragadott, és azóta sem eresztett el. Valami nyugalmas titkot sejtetett. Erich Maria Remarque
2. Nekem arra van szükségem, aki tengerre nyíló ablak, nem pedig tükör, amely unos-untig csak engem mutat. Antoine de Saint-Exupéry
3. Ha látom arcát, boldogabb az élet, reményem él, ha szép arcát csodálom, vigasztal arca s bátorít, ha félek, e kedves arcért kínomat se bánom.
4. Jól vagyok kifelé, de idebenn meg szorongok, A tükörben reggel egy idegennek mosolygok. Children of Distance
5. Az arcokon nyomot hagy az idő, de a szem ugyanaz az ablak marad, mint egykor volt. Delia Owens
6. Fülelve lesem, ahogy az ablakon pattog a zápor, csepp a cseppre. S te rám mosolyogsz biztatón.
7. Mielőtt kimentem volna a szobából, még egyszer ránéztem arra az emberre, aki a tükörből bámult vissza rám. Amikor bejött a szobába, tele volt reménnyel, hogy visszakaphatja az életét. Fény volt a tekintetében. Ez most kialudt.
8. Ha nincs itt, hiába várom, az nem azt jelenti, hogy magamra hagyott, csupán azt, hogy még úton van.
9. A másik arc, amely szembe néz velünk, megnyugtató látszatát kelti annak, hogy nem vagyunk egyedül, holott mindig egyedül vagyunk.
10. Egyek nyálat? Nicsak, már rám kacsint a lány kegye.