A vágyat mindig maga alá gyûri az unalom. Az unalom pedig lebírhatatlan: csak a szerelem enyhítheti. A nagybetûs szerelem, az, amiről mindannyian álmodozunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az unalom az élet betegsége. Meggyógyításához kevés kell: szeretni valakit, vagy akarni valamit. Alfred de Vigny
2. Van úgy az életünkben, hogy a szerelem tényleg mindent legyőz, a kimerültséget, az alváshiányt, mindent. És van úgy is, hogy a szerelem semmi mást nem hoz, csak fájdalmat.
3. A szerelem az embert rabságból szabadítja ki. Önmagából! Milyen rettenetes az, ha az egész világ olyan kicsire zsugorodik, amilyen kicsi az ember. És a szerelem éppen ezt tépi fel, ezt a börtönt! Amíg egyedül vagyunk, addig csak álmodjuk a világot. De a világ szebb, mint az álom. A világban mindennek súlya van (...), a boldogsághoz mindennap meredek út vezet. És ez a súlyos világ szebb, mint a súlytalan álomképek. Illés Endre
4. Maga azt hiszi, a szerelem álmatlanságból, szívdobogásból és remegésből áll? Hát nem. (...) Amikor a legnagyobb tömegben egyedül kezd lenni az ember, ha meg egyedül van, unja és utálja magát... és egyszerre maga mellett akar valakit, aki egészen az övé, úgy, mint a haja vagy a körme... Palotai Boris
5. Minden mosoly az unalom ásítását takarja, minden öröm egy-egy átkot, minden élvezet a csömört, s a legízesebb csókok sem hagynak egyebet az ajkon, mint egy magasabb gyönyörûség megvalósíthatatlan ábrándját. Gustave Flaubert
6. A szerelem ellenállhatatlan vágyakozás, hogy ellenállhatatlanul vágyakozzanak utánunk.
7. A szerelem a szenvedélyek közül a legfélelmetesebb és egyben a leginkább nagylelkû: az egyetlen, amely valaki más boldogságáról szövöget álmokat. Alphonse Karr
8. - A szerelem remény. Ez hajtja az álmainkat, és ha szerelmes vagy, örülnöd kell neki, mert a szerelem nem mindig tart örökké. - De ha a szerelem olyan jó, akkor miért érzem olyan rosszul magam? - Azzal kell lenned, akit szeretsz.
9. Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bûnt.
10. A szerelem ellenállhatatlan vágy arra, hogy ellenállhatatlan vágyat ébresszünk. Robert Frost