A valóságban is feltárult énelőttem egy ajtó, amelyet akkor se nyitott volna ki, aki odabenn magányát és tehetetlen nyomorúságát védte, ha már ropog is feje fölött az égő háztető. Azt a zárat csak nekem állt hatalmamban megmozdítani: aki a kulcsot megforgatta, jobban hitt nekem (...), és én is azt hittem magamról abban a végzetes percben, isten vagyok, bölcs, megfontolt, jó és racionális. Tévedtünk mind a ketten, az is, aki bízott bennem, és én is, aki elbíztam magamat.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem fog mindentől megvédeni az Isten. Ez tényleg így van. Ez az élet. De mindig mellettem lesz. Ez számomra erőt ad a mindennapokban. Meg kellett tanulnom ebbe a hitbe kapaszkodni, hogy bármi is történik, ott van velem. Azóta annyiszor megtapasztaltam, hogy végül minden úgy alakult, hogy mégis jó legyen. Ahogy átalakult, megerősödött a hitem, a személyiségem is megváltozott, és Isten ebből az egészből jót tudott kihozni. Tudom, hogy nem ez volt az eredeti terv, de az ördög nem tud úgy tönkretenni valamit, hogy az az Isten kezében ne alakulhatna át valami gyönyörûvé. Sterczer Hilda
2. Egész életemben helyesen cselekedtem, tudtam, mi a különbség jó és rossz között, harcoltam a gonosz ellen. (...) Aztán hirtelen azt láttam, hogy a gonosz nem olyan gonosz, azok pedig, akiket jónak hittem, valójában rosszak. Elvesztettem önmagam és most újra meg kell találnom. De most össze kell szednem magam, meg kell találnom a helyem ebben az őrült világban.
3. Akaratom ellenére egy hazugságrendszert építettem magam köré, abban a reményben, hogy falain nem törhetnek keresztül a tények. Íme, most itt állok tanácstalanul, védelmi rendszerem falait töri, bombázza az igazság. Berkesi András
4. A sorsom eldőlt, így visszagondolva, akkor már tudhattam mindent, de én igyekeztem vak lenni, és abban hinni, aminek a belső hangom teljes határozottságával mondott ellent. Ilyen a valódi remény talán, vak és hamis, nem engedi láttatni az elkerülhetetlent.
5. Ha nem is volt bátorságom bevallani, mélyen a bensőmben már megbántam a dolgot. Hogy is juthatott eszembe elmondani a titkomat? Az a titok volt az erőm motorja, az akaratomé, ami segített, hogy ne ragaszkodjak túlságosan semmihez, és le tudjak győzni minden akadályt. Susanna Tamaro
6. Tudtam titkot tartani, de az igazság teljesen megzavart. Nem voltam felkészülve rá. A hazugságra igen, de nem a lelepleződésre.
7. Ha felébredek, és egy börtönben találom magam, de észreveszem a nyitott ajtót, akkor nem kell tökölni azon, hogyan kerültem oda. Azonnal ki kell sétálni onnan, és kész. Szerintem, ha bármi rosszat teszünk, lopunk, hazudunk, megcsaljuk az embereket, de elhatározzuk, hogy ezt többé nem tesszük, akkor a világ és az istenek is azonnal megbocsátanak. Feldmár András
8. De csöndes szóval eltûnődve mondom: bizalmam sarkig kitárult kapu, nem verhet rá lakatot a gyanú; ki-bejár rajta bárki szabadon. Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak! Garai Gábor
9. Volt, amikor romba döntöttek a hibák. De tudtam nagyon jól, hogy egyszer enyém lesz a világ. Ahányszor ellöktek, én annyiszor felálltam. Tettem azért, hogy jobb legyen, nem a csodákra vártam.
10. Amikor csak várni, hinni, tûrni és munkálkodni kellett volna, úgy éreztem, hogy nem történik semmi! Nekem kell kezembe vennem az életemet!... Kiragadtam az életemet Isten kezéből, s az én kezemben a legrosszabb kézbe került. Müller Péter