A végtelen erejû természet magányosságában a dolgok értelme merőben más, mint amit mi tulajdonítottunk nekik, a mi világunkban, amely csupa kölcsönös viszony és hatás ember és ember között.

Kapcsolódó idézetek

1. A nyüzsgő városban a magányos elme kapcsolatokra áhítozik, mivel azt hiszi, az ember és ember közti kapcsolat a legfontosabb. Az érintetlen természetben viszont (...) a magány másféle formát ölt. Eleve kapcsolatnak számít. Kapcsolatnak önmaga és a világ között. Közte és önmaga közt. Matt Haig
2. A természetben van valami, ami egészen másfajta boldogságot nyújt számunkra, mint amit más dolgok, például barátságok, a családunk vagy a zene adhat. A természettel való kapcsolatunk egyedi, tehát az általa nyújtott boldogság is egyedi lesz.
3. A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára. Szent-Györgyi Albert
4. A természet nem az ember vagy az állat barátja. Nem az ellenségünk, de nem is a barátunk. A természet egyszerûen közömbös. Éppolyan, mint az a menő, vicces, vonzó, intelligens valaki, akihez szeretnénk közelebb férkőzni, de ő csak magával van elfoglalva.
5. A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra. Összeomlik a fontossága, jelentősége és értéke a dolgoknak, amelyekben eddig hittünk; és ha kitartunk és még magányosabbak leszünk, kezdete lehet egészen újfajta fontosságok és jelentőségek fölfedezésének.
6. Talán azt akarjuk, hogy az egész univerzum olyan emberekből álljon, akik mind teljesen egyformák? Milyen rohadt unalmas lenne már az? Azt szokták mondani, hogy szeretet nélkül nincs értelme az életnek. Ez talán igaz, de a szeretet lényege, hogy a különböző emberek hatnak egymásra. Hogy összetalálkoznak a legkülönbözőbb személyiségek. Hogy szembekerülünk a másikkal, kihívást jelentünk egymásnak, kapunk és adunk hideget-meleget. Pontosan az ilyen ellentéteken keresztül ismerjük meg igazán a másikat és magunkat. És így szeretünk egymásba. Mert a változatosság egyenesen varázslatos.
7. Mi, emberek, már olyanok vagyunk, hogy mindent magunkkal hasonlítunk össze, és magunkat mindennel; s így aztán a boldogság vagy a boldogtalanság azokban a tárgyakban van, amelyekkel összevetjük magunkat, és nincs veszélyesebb, mint a magányosság. Johann Wolfgang von Goethe
8. Megrendítő belegondolni, hogy nem pusztán önálló, másoktól elszigetelt lények vagyunk. Az, hogy az emberek ennyire össze vannak fonódva egymással, egyszerre óriási felelősség és mérhetetlenül értékes adomány.
9. Olyan tágas és titokzatos az emberi lélek, mint a végtelen égbolt. A végtelen égbolt pedig maga a kiterjedt és rejtélyes magány. Jean-Pierre Montcassen
10. Fokozatosan távolodunk önmagunktól és másoktól. Mintha egész életünk arról szólna, milyen messzire tudunk jutni egymástól, és nem arról, milyen közel kerülhetünk a másikhoz. Leo Buscaglia