A nyüzsgő városban a magányos elme kapcsolatokra áhítozik, mivel azt hiszi, az ember és ember közti kapcsolat a legfontosabb. Az érintetlen természetben viszont (...) a magány másféle formát ölt. Eleve kapcsolatnak számít. Kapcsolatnak önmaga és a világ között. Közte és önmaga közt.

Kapcsolódó idézetek

1. A városi ember magányossága fájdalmasabb, mint a remetéé vagy a szénégetőé az erdő közepén. A szénégető együtt van a fákkal és a csillagokkal, de a nagyváros bolyongója egyedül van, amikor lépten-nyomon más emberbe ütközik a sokadalomban. Elkerülhetetlen az érzés: magam vagyok az oka, hogy nincsen senkim, én vagyok az oka, hogy kitaszított vagyok. Szerb Antal
2. A végtelen erejû természet magányosságában a dolgok értelme merőben más, mint amit mi tulajdonítottunk nekik, a mi világunkban, amely csupa kölcsönös viszony és hatás ember és ember között.
3. Az ember arra vágyik, hogy szeressék, annak hiányában arra, hogy csodálják, annak hiányában arra, hogy féljék, annak hiányában arra, hogy gyûlöljék és megvessék. Mindannyian valamilyen érzést akarunk kiváltani másokban. Az ürességtől a lélek megborzong, bármi áron kapcsolatot kíván teremteni.
4. Mondják, hogy az ember a leginkább társas lény az élővilágban. (...) De éppen ebben a mai világban, amikor némely városban már annyi ember él összezsúfolva, mint egy-egy kisebb ország lakossága, egyre terjedő betegsége fajunknak a magányosság. Szilvási Lajos
5. Az évekkel az ember változik, s változik a dolga a világban. Ideje van a társaslétnek és ideje az egyedüllétnek. A magány ajándék. Elmélyülni való alkalom. Akit nem ér el, vagy aki nem tudja, mit kezdjen vele, mindenképpen veszít. Akkor is, ha nem tud róla. Schäffer Erzsébet
6. Az ember számára elsődlegesen a világ a fontos, a világ, amelyben értelmes tetteket akar végbevinni, amelyben meg akarja élni a szépet, a jót, az igazat, amelyben találkozni akar egy másik emberrel a maga egyszeriségében és egyedülállóságában, azaz szeretni akarja. Viktor Emil Frankl
7. A magányos ember nem érti meg létének célját és értelmét, de amikor eggyé forrt a teremtő néppel, a természettel, az egész világgal, a múlt és a jövő reményével - akkor feltárul előtte az a gazdag forrás, melyből táplálkoznia kell, hogy kiapadhatatlan erőre tegyen szert munkájához, létének szükségességébe vetett hitéhez. Andrej Platonov
8. Maga azt hiszi, a szerelem álmatlanságból, szívdobogásból és remegésből áll? Hát nem. (...) Amikor a legnagyobb tömegben egyedül kezd lenni az ember, ha meg egyedül van, unja és utálja magát... és egyszerre maga mellett akar valakit, aki egészen az övé, úgy, mint a haja vagy a körme... Palotai Boris
9. A magány üres lyuk, melyet csak a kapcsolat tölthet meg, legyen az kapcsolat másokkal vagy akár saját magaddal. Az egyedül töltött idő ennek pont az ellenkezője lehet: igen vágyott tér megteremtése egy "folyton nyüzsgő" világban. Tehát míg az egyedüllétben találhatunk vigaszt, a magány általában fájdalmasabb megtapasztalás. Francie Healey
10. A magányosságnak azt hiszem, semmi köze a tartózkodási helyünkhöz. Az egy lelki hozzáállás. A világ legmagányosabb emberei a nagy, nyüzsgő városok közepén élnek. Chris Austin Hadfield