Ugrás a tartalomra
A véletlen, mely igen sokban látszik legelső rugó- s indítóoknak lenni, úgy áll az emberi főhöz, mint a földben lévő arany a bányászhoz, vagy hogy többet mondjak, az országúton fekvő gyûrû az utazóhoz; kiásó vagy felvevő nélkül egyik sem ér semmit: az arany föld gyomrában marad örökké, a gyûrû sárba tipratik.
Kapcsolódó idézetek
-
Teljesen mindegy, hogy véletlennek indult, vagy balszerencsének, vagy sorsnak. A különbség a minden és a semmi között mindig azon múlik, hogy ha ez lett volna, ha az lett volna.
-
Először talán nem nyilvánvaló, milyen hatással van, ha az ember próbára teszi a sorsot, és játszani kezd vele. A végén azonban valahol mindig visszaüt.
-
A sors véletleneken alapszik.
Nora Roberts
-
A véletlen nagy úr, sok kárt csinálhat, s nekünk erősnek kell lennünk, hogy a kárt elrendezzük. A véletlen azonban ugyanaz, ami véletlen változásokkal a génekben végeredményben létrehozta ezt a tarka, csodálatos világot. Mert véletlennek csak azt nevezem, amit nem értek, de amit érteni szeretnék. És a véletlen szó az egyszerûen azt jelenti, hogy nem értettük, nem értettem, de nem adtam fel a reményt, hogy többet értsek.
Teller Ede
-
Az ember életében a véletlen is törvényszerû. Visszanézve mindenképpen annak tûnik, hiszen a konzekvenciái megmásíthatatlanok.
Darvas József
-
Az arany egy sokmilliárd évvel ezelőtti szupernóva-robbanás eredménye. A gyûrû, amit viselünk, egy masszív csillag összeomlásából származik. Ennek a csillagkatasztrófának a maradványait hordjuk összetartozásunk jeleként. Illik hozzánk, ez is ugyanolyan mélyen gyökerezik az univerzum feltételezett rétegeiben, mint mi.
Jostein Gaarder
-
Az élet csupa szerencse, például amikor az ember jó lapokat kap, vagy egyszerûen csak jókor van jó helyen. Egyeseknek ezüsttálcán kínálják a szerencsét, az új esélyt, a menekvést. A megmentő lehet hősies, vagy akár lehet csak a puszta véletlen, viszont vannak, akiknek egyáltalán nem jut szerencse, akik rosszkor kötnek ki rossz helyen, akiket nem mentenek meg.
-
A valóságos életről mindig az a benyomásunk, hogy szegényesebb véletlen fordulatokban, mint a regény és a többi fikciós mûfaj, hacsak el nem fogadjuk, hogy a véletlen elve a világ tényleges és kizárólagos mozgatója, ebben az esetben ugyanannyit ér az, amit megél valaki, mint az, amit másvalaki papírra vet, és viszont.
José Saramago
-
Mit számít a személyes sors? Oly erősen érzem, hogy ugyanaz történik az emberekkel, ami a búzával: ha nem vetik el a földbe, hogy kikeljen, mit ér az egész? Végül megőrlik a malomkövek között, hogy kenyeret süssenek belőle.
Vincent Van Gogh
-
Ha olykor valami véletlennek látszik is, akkor az nyomban a sors és eleve elrendeltség szerepét kapja.
Friedrich Dürrenmatt