A világ a szemünk láttára uniformizálódik; a telekommunikációs eszközök egyre fejlettebbek lesznek; a lakásokat újabb és újabb háztartási eszközök népesítik be. Az emberi kapcsolatok fokozatosan ellehetetlenülnek, és ettől azoknak a történeteknek a száma is lecsökken, amelyekből felépül egy ember élete. És lassacskán kibukkan a halál arca, teljes pompájában. A harmadik évezred csodálatosnak ígérkezik.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy felfoghatatlan évszázad végén találjuk magunkat, melynek technikai vívmányai, háborúi és katasztrófái nem csak a szemünket nyitották fel, hanem rákényszerítettek bennünk a látásra is. Nem, ez az évszázad valósággal letépte a szemhéjunkat, olyan kegyetlenül, hogy védtelenül kénytelenek legyünk felismerni az ember gonoszságra és kegyetlenségre irányuló hajlamát.
2. Az évszázadok során a világ egyre tágasabbá vált körülöttünk. Egyre messzebbre látunk, jobban megértjük a világot, s nem győzünk csodálkozni, mennyire változatos, mennyivel tágasabb, mint azt képzeteink korlátozottsága miatt valaha is képzeltük. Carlo Rovelli
3. Amikor a mostani járvány hullámai elülnek, és a világ dolgai megpróbálnak visszatérni a régi kerékvágásba, kiderül majd, hogy ez nem lehetséges. A globalizációval kiteljesedő korszak fordulóponthoz érkezett, az út ettől kezdve folyvást lefelé visz. Az ember pusztító beavatkozása a földi életet fenntartó rendszerek lassú összeomlásához vezet, ennek jelei egyre nyilvánvalóbbak, süketnek és vaknak kell lennie, aki nem akarja őket észrevenni.
4. Túl sok az információnk önmagunkról. Azelőtt megtehette az ember, hogy nem vesz tudomást magáról, még lehetett némi illúziója. De manapság, hála a tömegkommunikációnak, a hordozható rádiókészülékeknek és kivált a televíziónak, az egész világ láthatóvá vált. A modern idők legnagyobb forradalma pontosan ez: a világ hirtelen támadt vakító transzparenciája. Az elmúlt három évtizedben többet tudtunk meg magunkról, mint előtte évezredek alatt, és ez óriási trauma. Émile Ajar
5. Ahogy öregszünk, az igazság úgy lesz egyre sokszínûbb és egyre homályosabb, mintha egy régen lemosott ablakon keresztül szemlélnénk az egyre közönyösebbé váló külvilágot. Ami közben így válik egyre elérhetetlenebbé.
6. Minden ember ki van szolgáltatva az öregedésnek és a halálnak. Az öregedés és a halál fogalma elviselhetetlen az emberi lény számára; napjaink társadalmában csak nő, növekszik, fölényesen és kivédhetetlenül, míg végül betölti az egész tudatunkat, és minden mást kiszorít onnan. És szép lassan úrrá lesz rajtunk a bizonyosság, hogy a világ korlátai ki vannak jelölve. Maga a vágy is eltûnik, nem marad más, csak a keserûség, a féltékenység és a félelem. De főleg a keserûség; a hatalmas, a felfoghatatlan keserûség. Michel Houellebecq
7. A egyre fejlődő technológia egyre kényelmesebbé varázsolja életünket, ugyanakkor semennyivel sem tesz boldogabbá. Túl nagy a béke most (...), pontosabban nem is békéről van itt szó, hanem inkább mentalitásról, mely szerint a háborúk és a viszályok messze vannak, így felesleges is velük foglalkozni. Ez a gondolkodásmód azonban nem igazán tartható fenn sokáig, nemde? A társadalmunknak előbb-utóbb meg kell birkóznia azzal a ténnyel, hogy a világban mindenhol halál és szomorúság van.
8. Az emberi világ napjainkra hihetetlenül összeszûkült, nem csak az információk jutnak el hozzánk nagy sebesen akár a Föld túlsó feléről is, hanem bizonyos jelenségek és azok következményei is. Nem dughatjuk homokba a fejünket, és nem lehetünk csupán nézői az eseményeknek.
9. Amikor az ember öregszik, amikor mind közelebb kerül a halálhoz, egyre fogynak a vágyai. Minden nap szép - gyönyörûen lehámlik róla valami. Így aztán egyre kevesebb a keserûsége, bánata. Egyre kevesebb csalódás éri. Nem lesz igénytelenebb, csak az apróságoknak jobban tud örülni. Észrevesz olyan dolgokat, amikre korábban nemigen figyelt, mert a munkája, a családja, az örökös rohanás, a pénzkeresés, egyszóval az élet miatt nem jutott rá ideje és figyelme. S egyszerre csak kinyílik előtte a világ. Tolnay Klári
10. Bár a mai technika látszólag közel hozza az embereket, belsőleg egyre inkább idegenek lesznek. A luxus és életszínvonal-emelkedés belsőleg üressé, szellemileg ellaposodottá, lélektelenné és mélységesen boldogtalanná teszi őket. Joseph Kentenich