A világ olyan, mint egy körhinta, amely egyre gyorsabban és gyorsabban forog. De milyen gyors az elég gyors? El fogunk-e érni valaha is egy kritikus határt, egy pontot, amikor már nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat, akik képtelenek felvenni ezt a sebességet, azok felett, akik menet közben kipottyantak a körhintából?

Kapcsolódó idézetek

1. A világ körhintához hasonlít, jönnek-mennek, váltakoznak a hangulatok, ütik egymást, és hiába ellentmondásosak, gyakran egyszerre csendülnek föl. Milan Kundera
2. Az élet olyan körhinta, ahol hiába forogsz együtt a szeretteiddel, mindig ugyanolyan távol leszel tőlük. Amikor pedig megáll, már késő kiszállni és elindulni feléjük. Ha egyszer menekülsz valami elől, a lábnyomaid mindig mutatják majd az utat, amerre menekülsz, egyre nagyobbak és felismerhetőek lesznek mögötted, amíg hirtelen előtted lesznek.
3. Nem tehetünk úgy, mintha a világ ott kezdődne és érne véget, ahol mi meghúzzuk a határt. Néha tudomásul kell vennünk, hogy a világ, talán nemszeretem módokon, átnyúlik az életünkbe, és olyankor vállalnunk kell a kihívást.
4. Mindennek vége szakad egyszer. Minden egyes másodpercben valahol a világon átutazik valaki az ismeretlenbe. Gyakran tapasztalta, hogy az életet a haláltól elválasztó nagy forgóajtó állandóan mozgásban van. A végtelenség emberi elme által felfoghatatlan egyenletében a halandó élet jön-megy szempillantás alatt. Hogy hogyan és miért, talán jobb is, ha rejtve marad. Az egyetlen ésszerû dolog, amit az ember tehet, hogy megy a maga útján, és megpróbál élni az esélyeivel, amíg nem neki forog az ajtó.
5. Egyre messzebb és messzebb húzzuk meg a határt, és minden alkalommal áthágjuk. (...) Meglepődnél, ha tudnád, milyen könnyû letérni a megszokott pályáról és kirepülni egy olyan helyre, ahol senki sem érhet el. Elveszíteni önmagadat - elveszni. Lauren Oliver
6. Túlságosan pörög ma a világ, és minket is túlságosan pörgetnek. Már-már társadalmi elvárás, hogy pörögjük szét az agyunkat: a sok "most azonnal", a sok határidő, a sok "most rögtön"... és ez nem feltétlenül jó, nem feltétlenül egészséges. Néha meg kell tanulni behúzni a kéziféket, egy picit lelassítani, egy picit visszavenni, és egy picit megélni azt, amiben tényleg vagyunk. Hajnóczy Soma
7. Az élet nem olyan, mint a nyílt pályán robogó gyorsvonat, amely egyforma sebességgel halad. Az élet néha felgyorsul, néha lelassul. Néha öt kilométeres sebességgel mászik, például bizonyos tanórákon, néha meg ezerkétszázzal suhan, mint a szuperszonikus repülőgépek (a szülinapi parti előtt), és azt sem tudjuk, hova kapjunk, annyi a feladat. Nógrádi Gábor
8. Néha úgy érzi az ember, hogy túl gyorsan peregnek a dolgok körülötte. Annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy előre tekintsünk, hogy meg sem állunk élvezni a pillanatot. Egyik nap suhan el a másik után. Az egész élet egy masszává mosódik össze. És gyakran valami nagy sorscsapás kell ahhoz, hogy a jelenre figyeljünk. Akkor aztán fölébredünk, és rájövünk, milyen marhaságokat csináltunk. De már késő, a kocka el van vetve. Bill Watterson
9. Az a legnehezebb, hogy amikor az ember elért egy szintet, akkor is frissnek kell maradnia, mindennap. A világ rohanvást változik körülöttünk, hát nem? Tehát bármilyen nehéz is, a siker kulcsa csak az, hogy keblünkre öleljük az állandó változást, és haladjunk az idővel.
10. Manapság sokan úgy érzik, óriási felfordulás időszaka felé közeledünk. A világ látszólag gyorsabban változik, mintsem felfoghatnánk. Olyan politikai eseményeket próbálunk görcsösen megmagyarázni, amelyek néhány éve még elképzelhetetlennek tûntek volna. Előfordul, hogy még szavakat sem találunk a leírásukra. Legbelül mind tudjuk, hogy ez még csak a kezdet. Jamie Susskind