A világ tele volt új lehetőségekkel, de nem tudtam gondolkodni, még levegőt sem venni, úgy vártam, hogy visszatérjen. Mert mindent ő jelentett.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyszerûen képtelen voltam józanul gondolkodni. Reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé. Harlan Coben
2. Minden reggel rácsodálkoztam a vonzerejére, és minden délután úgy vártam, hogy lássam, mintha ő maga lett volna a levegőm, ami életben tart.
3. Most megértettem, hogy én - ebben a környezetben, a jólmenő íróság keretében - soha nem éreztem otthon magam. Valamit kerestem, valami örökké hiányzott... Mi? Az, hogy a magam világában, a saját levegőm lélegezzem. Ez hiányzott és talán ezért utaztam el innen ezekben az években, amikor csak lehetett; mindig, évtizedeken át. No, de most végre megérkeztem, gondoltam. És figyelmesen néztem a levegős semmit, ami megmaradt. Márai Sándor
4. Abban a pillanatban olyan közel akartam lenni hozzá, amennyire csak lehetséges. Azt akartam, hogy soha ne hagyjon el. Az életem részének akartam abban a percben, és másnap, és a rákövetkező napon. Szükségem volt rá, mint még senki másra. Becca Fitzpatrick
5. Vártam, hogy még egyszer láthassam. Igazi jó barátok voltunk. Õ tudta legjobban kiolvasni a gondolataimat, ha valamit akartam, ketten akartuk. Lakatos Menyhért
6. Új időszámítás kezdődött számomra. Amíg nem volt, el se tudtam képzelni, milyen lenne az élet vele. Amióta van, nem értem, hogy létezhettem nélküle. Az ő élete lett az enyém alfája és ómegája. Krizsó Szilvia
7. Tele volt csodálatos dolgokkal, amikre nincs kifejezés, és így benne maradtak a szívében. Émile Ajar
8. Dolgok, amelyek sosem tûntek különlegesnek, egyszer csak sugározni kezdtek, mert neki megakadt rajtuk a tekintete. Világom megnőtt, mert tudatom megkétszereződött. Ezt nagyon világosan éreztem. Már nem csak a saját gondolataimból állt, hanem hirtelen belekerült minden, amit ő gondolt, érzett, amire vágyott, amiben hitt.
9. Õ volt a mentsváram és a végzetem is egy személyben. Nem tudtam elképzelni, hogy elhagyjam, ám azt sem, hogy vele maradjak. Elizabeth M. Gilbert
10. Nem létezett más, csupán ő meg én, a szél, a tenger moraja, és a gyönyör, hogy a karjában lehetek. Mintha egész életemben csak arra vártam, csak azért éltem, álmodtam, aludtam, ettem és lélegeztem volna, hogy e pillanat ütötte résen át kikukucskálhassak az élet végtelen folyamából. Még ha száz évig élnék is, az sem érne fel ezzel a röpke, időtlen élménnyel. Nora Roberts