A viszonyunk valahogy odáig jutott, és ez talán jó, hogy csak nagyon kevés mondandóm maradt neked, és az is kitalálhatatlan - én sem tudom már, mi az, vagy hogy mikor fog eszembe jutni, de van, ez tény.

Kapcsolódó idézetek

1. Volt pár alkalom, de már nincs mit mondanom. Megtettem mindent én, hogy te boldog legyél, De most már jól tudom, nem lesz több alkalom, Hogy elmondhassam én, hogy mennyire szeretném.
2. - Azért az szomorú (...), hogy már nincs mit mondanunk egymásnak. - Lehet, hogy soha nem is volt. - Ahhoz képest egész jól elbeszélgettünk egymással. - Némán beszélgettünk. Csak üres szavakat váltottunk. Daniel Glattauer
3. Azt mondtad, nem érzel már irántam semmit, és ez nagyon kellemetlen, mert én viszont igen. És lefogadom, hogy ezt te is tudod. Cassandra Clare
4. El kellett mondanom, ami a szívemet nyomta. De most, hogy elmentél, már nem tudom, jól tettem-e, hogy azt mondtam, nem vagyok biztos az irántad táplált érzelmeimben. Azt érzem, hogy ragaszkodom hozzád. Ezt az is bizonyítja, hogy ebben a pillanatban is hiányzol, de ugyanakkor... úgy érzem, mint pár, már nem mûködünk. (...) Ha arra gondolok, mi lenne, ha nem látnálak többet, az nagyon fáj, és bizonyos értelemben meg akarlak tartani. Fogalmazhatnánk úgy, hogy mint barátot, de ez a szó túl gyenge. Te vagy az az ember, aki a legközelebb áll hozzám a világon. Francois Lelord
5. Néha csak onnan tudom, hogy véget ér egy történet, hogy nem akad több szó, amit leírhatnék. Neil Gaiman
6. Nos, hát mégis nélküled múlik el az életem, Pedig a fontos dolgokat még nem mondhattam el, Szavaim fáradt nyilak, földre hulltak az útjukon, S amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom.
7. Azt akarod mondani, te törekedtél, próbáltál, közeledtél hozzám, de csak azt mondod, bármit tennél, nekem úgysem lenne elég. Azt akarjuk mondani, együtt még ez az egész jóvátehető, de végül azt mondjuk, elég volt, a szerelem magában nem elég. Áfra János
8. Hangozzék bár kegyetlenül, unottan. Egy szó elég. Nem értem félre majd. Ami eszedbe jut - pont az legyen. Mondd ki! De jól vigyázz. Végül még elhiszem. Karafiáth Orsolya
9. Nem tudom, mikor láthatjuk ismét egymást, vagy milyen lesz a világ akkor, amikor ismét találkozunk. Valószínûleg szörnyû élmények lesznek mögöttünk. De mindig te fogsz az eszembe jutni, valahányszor úgy érzem, kell még szépségnek és jóságnak lennie ezen a világon.
10. Mondjam? Vagy hallgassak? A szomorú az, hogy így sincs mód a megismerésre. A megértetésre. A megértésre. Hiába minden, átalakulnak a gondolataink. Én ugyan ki akarom fejezni magam, szavakat közlök, megérted... de máris mást jelentenek. Neked is, másoknak is. Holnap már nekem is... Pálnagy László