Ugrás a tartalomra
A vitakedv egy társadalom közérzetét tükrözi: az emberek hajlandóságát arra, hogy gondolataikkal, szándékaikkal, tapasztalataikkal hozzájáruljanak közös ügyeink megoldásához. Ám a viták nekirugaszkodó száma elgondolkodásra is késztethet. Tünete és egyúttal tanúja is lehet annak, hogy itt vagy ott a szavak tettekre váltása helyett a tettek elfecsérelődnek, vagy gátakra lelnek a szavak özönében. A cselekvés elsőszülöttségi jogát ugyanis könnyûszerrel el lehet adni a viták egy tál lencséjéért. Ha az értelmes cselekvés energiája nem lel kiutat, akkor a szócsaták indulati töltését dúsítja fel, vagy az emberekben csomósodik meg mint fásultság és közöny vagy önemésztő indulat.
Kapcsolódó idézetek
-
Van valami haszna a szelektív hulladékgyûjtőbe vinnünk a szemetünket, ha mások meg egyszerûen eldobálják az utcán? Érdemes kimenni egy tüntetésre, ha épp semmi kedvünk nincs hozzá? Van értelme egyáltalán elmenni szavazni? Hiszen megteszik majd helyettünk elegen, nem igaz? Olykor könnyû azt képzelni, hogy a részvételünk végső soron semmilyen hatással nem bír az események menetére, csakhogy ez a hozzáállás könnyen ahhoz vezethet, hogy elveszettnek érezzük magunkat és céltalannak tekintsük az életünket. Ha nem hiszünk benne, hogy van értelme a tetteinknek, akkor nehéz lesz hinnünk bármiben is, ami rajtunk túlmutat.
Mungi Ngomane
-
Már a panasz, a panaszkodás is kölcsönözhet némi bájt az életnek, így könnyebben elviselhető: minden panaszban van egy szemernyi bosszú, az ember silány közérzetét, bizonyos körülmények közt akár silányságát mint igazságtalanságot, mint meg nem engedett előjogot szemére vetheti azoknak, akik mások, mint ő.
Friedrich Nietzsche
-
Néha az emberek viselkedésükkel boldogtalanságba vagy veszélybe sodorják magukat. Konfliktust keltenek, amikor nincs rá szükség. Akkor is benne maradnak egy bántalmazó kapcsolatban, ha lenne lehetőségük kilépni belőle. Látszólag ok nélkül feladják a saját céljaikat. Az irracionálisnak tûnő viselkedés érthetővé válhat, ha kiderül, mi célt szolgál. Néha azért veszekszünk valakivel, mert a heves érzelmek miatt kevésbé érezzük magunkat magányosnak. Ha gyûlölnek minket, az is jobb, mintha nem vennének rólunk tudomást. Néha jobb együtt lenni bárkivel, mint egyedül lenni. Néha könnyebb feladni valamit, mint kudarcot vallani. Néha jobb a betegség miatt kudarcot vallani, mint egyszerûen csak kudarcot vallani. Tudatalattink énünk védelmében kialakított pótcselekvései értelmetlennek tûnnek, ha nem tudjuk, miért alakultak ki.
-
A gyûlöletkeltés egy nagyon könnyen használható eszköz, aminek egyéni és társadalmi szinten is nagyon komoly következményei lesznek, ugyanis elvész a társadalmi bizalom. Az a társadalom, ami teret ad a gyûlöletnek, nem csak azt a gyûlölni szánt csoportot rekeszti ki, hanem kárt okoz annak is, akiben a gyûlöletet próbálja kelteni. Ugyanis ő is elbizonytalanodik, mert ha itt ilyet lehet, akkor ma ő, holnap a másik, és egyszer csak eljutunk odáig, amikor én leszek a gyûlölet céltáblája. Ez olyan bizonytalanságot kert az egyénben, ami folyamatosan ott van benne, elkezdi meghatározni az egész életét, a kapcsolódásainak a minőségét, elkezd gyanakvóvá válni, elkezd fekete-fehéren gondolkodni, tehát nagyon-nagyon kártékony tud lenni kognitíven is, érzelmileg is és társas szinten is. Ezt visszacsinálni nagyon nehéz. Könnyebb tönkretenni egy társadalmat, mint aztán utána segíteni a felépülésben.
-
Az emberek mindig vegyes érzelmekkel szemlélik a szerencsétlenséget, a tragédiába fúlt boldogságot, a létért való kétségbeesett küzdelmet. Még aki részvétet érez, az is tapasztalja, hogy a részvétbe megkönnyebbülés, olykor diadalérzet vegyül; máskor félelem, ijedtség vagy viszolygás. Az efféle vegyes érzelmeket néha "ítélet"-nek nevezik.
Thornton Niven Wilder
-
A veszekedések és viták nem azt jelzik feltétlenül, hogy egy párkapcsolat boldogtalan. Egy összetûzés konstruktív is lehet, ha arra szolgál, hogy a mélyből a felszínre kerüljenek az ellenérzések, a sértettség, bármi olyan tényező, ami nagy valószínûséggel távolítani kezdené a feleket egymástól. A destrukciót az jelzi, ha nincs is egymásra fókuszált figyelem, a felek nem is néznek egymásra, "párhuzamosan" kommunikálnak, azaz mindenki hajtogatja a magáét.
Tari Annamária
-
A vita elzárja az érzékek kapuit (...). Mindig erőszakot takar. A vita, ha túl sokáig folytatják, erőszakhoz vezet.
Frank Herbert
-
Amikor az emberek nem bírnak mit kezdeni a bennük dúló, érthetetlen feszültségekkel, nem tudnak hova menekülni önmaguk elől, kifelé vetítik kínjaikat. E vetítés folytán meglátják másokban mindazt, amitől saját lényükben irtóztak, és mindenáron le akarnak számolni vele. A tudat hasad, mint az atom, a gyûlölködők mind többen és többen lesznek, s végül kirobban a fegyveres konfliktus. Minden erőszakos esemény úgy kezdődik, hogy az ember képtelen vagy gyáva szembenézni önmagával. Ezért voksol inkább a másokkal való szembefordulásra.
Vavyan Fable
-
Az motivál, ha cselekszel, és nem az, ha gondolkozol a dolgokról. A cselekvés hozza meg a lelkesedést és a cselekvés során bukkannak fel új lehetőségek. Vágj bele!
Andrew Matthews
-
Minden emberi kapcsolat és kommunikáció kreatív forrása a vita. Egy olyan kapcsolatban vagy közösségben, amelyben a feleket a teljes véleményazonosság és a vitázástól való félelem irányítja, lehet nagy a biztonságérzet, de biztosan kicsi a változásra való képesség. A vitamentes kapcsolatok és társadalmak, bármennyire ideálisnak tûnnek is, sérülékenyebbek, akár a lázat soha át nem élt szervezet.
Aczél Petra